Nagyapjától tanulta a szakmát

2021.10.05. 19:28

Már 45 éve vállalkozó Csonka Ferenc, a Gyémánt-díjas könyvkötő mester – galéria

Több mint 90 éves már az 1930-ban alapított Csonka-féle könyvkötészet Szegeden, a szakma nagyapáról unokára szállt. Utóbbi, Csonka Ferenc nemrégiben a Könyvkötők Országos Ipartestülete Gyémánt-díjas kézműves könyvkötő mester elismerésben részesítette.

Kovács András

20210916 Szeged Csonka Ferenc könyvkötő Gyémánt díjas mester lett. Fotó: Frank Yvette FY Délmagyarország

Fotó: Frank Yvette

A mai Somogyi-könyvtár he­lyén valaha egy régi ház állt, amelyben négy üzlet nyílt az utcára: két kelmefestő, egy papucsos és egy könyvkötő – ez utóbbi Csonka Józsefé volt. A nagypapa először a Friss Újságnál dolgozott szintén könyvkötőként, később önállósította magát, hogy 1930-ban megalapítsa a mostani cég elődjét.

– Nálunk nem apáról fiúra szállt a szakma, hanem nagyapáról unokára. Ő személyesen ismerte a nagy szegedi költőket, írókat. Juhász Gyula és Móra Ferenc is vitt hozzá újraköttetni való könyvet – meséli Csonka Ferenc a cégalapítóról, aki 93 évesen halt meg, de még 86 éves korában is aktív volt.

Csonka Ferenc a Földmíves utcai családi műhelyben.
Fotók: Frank Yvette

120 éves gép

Egy generáció kiesett a sorból, a postatiszt édesapa nem érdeklődött a mesterség iránt. A fiatal Csonka Ferencet 1965-ben nem vették fel elsőre a szegedi vízügyi szakközépiskolába, egyéves békéscsabai kitérőt kellett volna tennie, hogy visszakerülhessen. Édesanyja nem engedte kollégiumba, beállt hát tanulónak a nagyapához. Az alsóvárosi, Földmíves utcai műhelyben máig több, tőle örökölt gép dolgozik hibátlanul.

A régi lemezolló, ma is működik.

A szelíd és nem túl széles utcafront mögötti, csendes műhelyben ma is használják a közel 120 éves présgépet, a bőven százesztendős lipcsei aranyozóprést és a strapabíró le­­mezollót. Utóbbi működését meg is mutatja a mester, egyetlen vékony papírt is tökéletesen vágott el. – Nincs, ami elromoljon benne, önélező, és nem spórolták ki belőle az acélt – mondja csodálkozásunkra a könyvkötő.

Amerikai ügyfél

Belelapozhattunk egy 1762-es kiadású bibliába is, a megrendelőnek az volt a kérése, hogy csak a legminimálisabb állagmegóvást végezze el rajta a mester, ami lehetséges, maradjon eredeti. Nem is vágta körül, olyan rojtosak a lapok szélei, ahogy egy ilyen korú, tiszteletet parancsoló kötethez illik.

– Már Amerikából is hoztak könyveket, újraköttetni, Petőfi- és Vörösmarty-köteteket. A többedik generációs kivándorló család hazalátogató tagja állított be a szülők, nagyszülők rongyosra olvasott könyveivel, és mi újrakötöttük azokat már-már a res­tauráció szintjén – mondja a mester, hozzátéve, az 1996-os pápalátogatásra is kértek tőle szép, fehér bőrkötést.

Utódlás

A múlt mellett a jövő is egyre nagyobb teret kér a műhelyben, és persze a Vitéz és Szentháromság utca sarkán évtizedek óta működő üzletben, vagyis a teljes vállalkozásban. A mester szeretné, ha fia továbbvinné a céget, és úgy tűnik, ennek nincs semmi akadálya. – Miklós fiamnak nyomdai végzettsége van, tervező grafikus, 15 éve dolgozik már mellettem, ismeri a folyamatokat. Borítókat, kiadványokat önállóan és másokkal közösen is tervez, de nyomtat pólókat és egyéb fényképes ajándéktárgyakat, például bögrét. Neki elég egy pendrive-on odaadni a szakdolgozatot, hogy leadásra al­kalmas formába szerkessze.

Sokan kongatták már a vészharangot a könyvkötészet mestersége fölött, egyre több a papírmentes iroda, kevesebbet nyomtatunk, az információk nagy része sohasem lát papírt. Nekik azonban ma is bőven van munkájuk, az elektronikus adathordozók avulhatnak a technológiai generációváltások következtében, a bekötött könyv azonban mindig könyv marad. Legföljebb fél évszázadonként újraköttetik – mondja a mester.

Díszoklevelek

Régen meghatározó volt náluk a tanácsi nyomtatványok kö­tése, a hivatal, amely folyama­tosan packázott a maszek mi­voltát föladni nem hajlandó Csonka Józsefékkel a szocializmus idején, bőven ellátta őket munkával is. Mostanában legmeghatározóbb az igény a szakdolgozatok, doktori disszertációk beköttetésére, a dísz­oklevelekre. És persze hétköznapi dolgokra is, ottjártunkkor éppen étlapborítót készítettek nagy tételben egy ismert, Szegeden is működő vendéglátóipari vállalkozásnak.

Önkormányzattól ma is van megrendelésük, nemrégiben anyakönyveket kötöttek a vá­­rosnak, bizonyos évfolyamokat régi házasságokról és születésekről.

Életműdjíj

– Máshol kollégáim szép, egyedi kézműipari remekeket készítenek, például egy-egy díszpolgári cím kapcsán, ilyeneket mi is nagyon szívesen csinálnánk, ha felkérést kapnánk rá – mondja Csonka Ferenc, aki a Gyémánt-díjas könyvkötő mester cím mellett egy másik elismerést is kapott nemrégiben. Abból az alkalomból, hogy 45 éve vállalkozó. Az ő korában mindkettő tekinthető egyfajta életműdíjnak is, persze a gyémánt fokozatot nem osztogatják olyan könnyen, kevesebb mint 10 ilyen mester dolgozik csak az országban.

A mester szerint igaza lett a nagypapának, aki azt mondta: jegyezd meg, fiam, a munkát sose fogják kivenni a kezedből.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában