23 diplománál sem áll le a tanulással

SzegedMagyarországon senkinek nincs olyan sok diplomája, mint Kapus Krisztiánnak, de valószínűleg a világon is egyedülálló, amit iskolák terén véghezvitt. A 49 éves férfi már 23 diplomát szerzett, tanulmányait pedig még mindig nem tervezi abbahagyni. Különleges hobbijáról azt mondja, nem volt eltervezett, egyszerűen így hozta az élet. 
– Alapvetően orvosnak ké­­szültem, de a gimnázium harmadik évében, amikor a szőlőcukor képletét kellett volna bemagolni, feladtam ezt az ál­­momat – mesélt a kezdetekről. Utolsó évben így a biológia–matematika fakultációt lecseréltem magyar–énekre, mert a humán tárgyak is mindig érdekeltek, verseket is írtam. A 80-as években sokat jártam Kiskunfélegyházáról Szegedre Kincskereső táborba. Ez az irodalmi nyári program már akkor is vonzott, amikor még orvosnak készültem. Végül ezt a pályát is választottam magamnak elsőként: a Juhász Gyula Tanárképzőn szereztem magyar nyelv és irodalom–könyvtár szakos diplomát. 

Sajnálta az elvesztegetett időt 

Mivel már középiskolásként is szervezett hittantáborokat, ekkor pedig már ifjúsági közösséget is vezetett, ezt a területet is fontosnak tartotta az életében, így már az első évben két szakja mellé felvette levelező tagozaton a katolikus hittanárit is. – Hogy hétköznap is több órát akartam, annak nagyon egyszerű oka volt. Mivel bejárós voltam, Kiskunfélegyházáról utaztam mindennap, reggel 6-kor indultam, és este 7-ig valahogy ki kellett töltenem az időmet. Úgy voltam vele, ha már így alakult, ne teljenek haszontalanul a lyukas óráim – mosolygott. – A második évtől mindezek mellé beillesztettem a művelődésszervezést is, így már 4 szakon tanultam egyszerre. Ennek az volt az előnye, hogy így már egyéni tanrendet kérhettem, és magamnak válogathattam össze a kurzusokat – mesélte. 

Már több mint 10 millió forintot ér az agya 

Innentől kezdve pedig nem volt megállás: amikor kitalál­­ta, hogy mi érdekli, egyből azt kereste, hogyan szerezhet azon a területen diplomát. Így 1995-ben máris újabb szakot vett fel magának. A rekordja az volt, amikor egyszerre 5 szakon tanult. Eddig 23 diplomát szerzett, ebből 13-at Sze­geden. Az elvégzett szakok többsége pedagógiához, vallástudományhoz és bölcsészethez kap­­csolódik, de tudományos nagydoktorit is szerzett klinikai idegtudományokból. Mint fogalmazott, a hobbijává vált a tanulás. Ez egyébként rendkívül költséges szórakozás, bár az első néhány diplomáját még ingyen kapta meg, hiszen amit elkezdett az első végzettsége megszerzéséig, azért nem kellett fizetnie, így is mostanra több mint 10 millió forintot költött tanulásra. – Ma már nagyjából 1 millió forintba kerül egy végzettség – mesélte. Ő azonban nem csak az újabb papírokra hajt, amikor kifizeti ezt az összeget, ha már fejleszti magát, abból igyekszik kihozni a maximumot. – Azt gondolom, tanulni csak alázattal és szerénységgel lehet. A legtöbb diplomám kitűnő. A doktori tanulmányaimait is summa cum laude végeztem. 

Hatéves kora óta folyamatosan tanul 

Kapus Krisztián azt mondja, azért tud ilyen sikeresen ta­nulni, mert amikor egyszerre 5 szakra járt, kialakította saját módszertanát és időmenedzsment-taktikáját. – Sok mindenben pedig az évek alatt szereztem rutint. Ettől függetlenül soha nem megyek el úgy vizsgára, hogy ne készültem volna rá. Ma már viszont ha ránézek egy tananyagra, tudom, mennyi időt kell ráfordítanom, hogy meg tudjam tanulni. Hozzátartozik persze, hogy sok mindenből már megvan az alapismeretem más szakokról, és mindezek mellé társul egyfajta fotografikus memória is – sorolta. Hozzátette, ő gyakorlatilag 6 éves kora óta iskolába jár. Ez is fontos szempont, amikor az a kérdés, közel az 50-hez hogy tud még mindig ilyen lelkesen görnyedni a könyvek fölé. – Ha valaki egyszer kiesik ebből a verkliből, nagyon nehéz már újra bekezdeni a tanulásba – magyarázta. 
A diplomagyűjtő férfi azt vallja, fontos az élethosszig tartó tanulás, de nem feltétlenül iskolarendszerben. – Az egyszerű emberek életbölcsességeire sem árt odafigyelni, és az érdeklődés attól is tágul, ha az ember minél többet lát. Én például már 43 országban jártam, ez is szélesíti a világképet – magyarázta. Tanulás iránti szenvedélyét pedig egyfajta kultúrmisszióként is tekinti. Ezért beszél szívesen fiataloknak vagy akár felnőtteknek arról, mi viszi rá, hogy még most is nap mint nap tanuljon. – Nem a magam mutogatása miatt, hanem azért, mert ezzel is igyekszem azt üzenni, hogy sosem késő belevágni. Szeretném megszerettetni a tanulást az emberekkel. A legnagyobb tiszteletem pedig azoké, akik felnőttként vágnak ebbe bele munka és család mellett, és az akadályok ellenére sem adják fel – mondta. 

Már a 25. diploma is tervben van 

És hogy mire megy Kapus Krisztián a munkaerőpiacon ennyi diplomával? Talán meglepő, de nem olyan sokra, mint gondolnánk. – Szerintem ha valaki meglátja az önéletrajzomat, ijedtében ledarálja, mert fél, hogy egy ilyen képzett ember az ő helyére pályázik – mondta félig viccesen. Hozzátette, sajnos a mai munkaadók még mindig nem látják, hogy ennyi tu­­dás összességével mennyi problémát tudna megoldani. Ilyen feladatra vágyna: egyfajta szakértői munkára olyan területeken, ahol a vezetőség elakadt. Amíg azonban megtalálja valaki ilyen munkával, addig sem tétlenkedik, felnőttképzési szakértőként dolgozik, kommunikációval foglalkozik, és persze tanul. Most is éppen Szegeden, közösségi és civil tanulmányok mesterszakon. – Kinéztem már a következő diplomámat is, várom, hogy megnyíljon a jelentkezési felület – árulta el. Az pedig ezt kö­­vetően sincs tervben, hogy abbahagyja az iskolába járást. Mert ahogy egykori piarista osztályfőnöke fogalmazott, aki nem tanul, az elbutul.