Fotóriporteri Életműdíjat kapott Németh György

Szerintem pontosan ugyanolyan napok jönnek ezután mint eddig. Az életműdíj kifejezésnek van egy olyan bukéja, hogy élet meg mű. Én se az életet nem óhajtom még abbahagyni és a művet sem tartom befejezettnek. Van még bőven dolgom, sőt tervezgetek egy teljesen új dolgot, áttérek másfajta dolgok fotózására.

Nem nagyon, mert még nem biztos. Ehhez elég sok engedély kell. Valóságos embereket szeretnék valóságos helyzetekben fotózni például kocsmákban.

Engem ez nagyon meglepett, még azt se tudtam, hogy most van a jelölés. Hülye dumának tűnik, de engem tényleg baromira meglepett, mert én el nem tudtam képzelni, hogy megkapom. Ez persze mint az előbb is mondtam, nem azt jelenti, hogy befejezett a mű ezzel a díjjal. Én nem azért fotózok, hogy valamit elérjek, hanem azért mert szeretem, érdekel és kíváncsi vagyok.

Húszas éveim elején kezdtem fotózni. Amíg amatőr voltam, azt fotóztam, amit akartam, teljesen saját érzéseimből. Amikor profi fotós lettem, ott azért megmondták, hogy mit kell csinálnom. Ez a Magyar Távirati Iroda volt ahol hírügynökségi fotóriporterként dolgoztam. Azt munkának vettem. Amikor otthagytam és nyugdíjas lettem, akkor kezdtem el fotózni. De van, amiben nem újul meg az ember. Alapvetően két dolgot fotózok. Ha sikerül elszabadulni jó messzire, akkor onnan hozok képeket, de ott is inkább az embereket fotózom, másrészt meg azt, ami itt van közel, például a Homokhátságot.