2023.05.08. 08:40
Újra találkoznak az egykori petőfisek
Hetvenéves osztálytalálkozóra készülnek a volt Petőfi utcai iskola diákjai. A társaság tagjai évről évre összegyűlnek, hogy felidézzék a régi történeteket és átbeszéljék, kinek hogyan fordult az élete.
70 éves osztálytalálkozóra készülnek az egykori iskolások. Fotó: Majzik Attila
Alaposan kijutott a történelem viharaiból Licsicsányi Mihály generációjának: az idős szentesi úr a második világháború után kezdte az első osztályt, majd a felekezeti iskolák államosítása után „vezényelték át” 35 másik fiúval együtt a lakóhelyükhöz legközelebbi iskolába. Így született meg a Petőfi utcai általános iskola azon osztálya, amelyik tagjai most 70 éves találkozójukra készülnek.
– Nem volt könnyű időszak, az biztos: olyan dolgokat éltünk át, amik ma már elképzelhetetlenek. Még emlékszem, hogy reggelente mi vittük a fát az iskolába, hogy legyen mivel fűteni – emlékezett vissza Licsicsányi Mihály.
Mint felidézte, a 36 fiú között szövődtek barátságok, köztük olyan is, ami a mai napig tart.
– Nem voltam barátkozós típus, de Melkuhn Dezsővel a mai napig nagyon jó barátok maradtunk. Együtt töltöttük a gyerekkorunkat, neki anyja nem volt, nekem apám halt meg. Sokat segítette egymást a két család, az édesapja apám helyett apám volt, neki meg az én édesanyám volt a szeretett személy az életében. A mai napig számíthatunk egymásra, egy őszinte, érző ember – beszélt barátjáról Licsicsányi Mihály.
A 36 fiúból végül egy doktorált, ketten a közgazdasági egyetemen végeztek, lett köztük villamosmérnök, maga pedig pedagógusként végzett, a többiek tisztességes munkásemberként éltek és alapítottak családot. Hozzátette, 1956 komoly hatással volt az osztályukra is: volt, akinek emiatt szóba sem jöhetett az egyetem, nem kapott munkát, de olyan osztálytársai is voltak, akiknek emigrálniuk kellett.
Eleinte ötévente találkoztak, közel tíz éve pedig már minden évben összejönnek volt iskolájuknál. Idén május 27-én találkoznak majd.
– Nagyon jó tanáraink voltak, de nem is az az igazán fontos, amit ott tanultunk, hanem hogy milyen közösségben éltünk. Sajnos már sokan nincsenek közöttünk. Évről évre várjuk a találkozást, az olimpiai tölgy alatt szoktunk összejönni, ott kezdődik a „világmegváltás”. Sok újat már nem lehet mondani, de a régi dolgokat mindig felidézzük – mesélte Licsicsányi Mihály.
