Szívroham a parton

A Szegeden található tavak, folyók, holtágak közül a Holt-Maros az egyik legkedvesebb számomra, éppen ezért gyakran tekerünk, sétálunk arra. Megnyugtató. A napokban viszont cseppet sem volt az, kisebb szívrohamot hordtam ki lábon, amikor a lábamtól nem messze megpillantottam a képünkön látható állatot. Ledermedten néztem rá, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy fussak vagy visítsak, esetleg a kettőt együtt.

Nos, mivel nem szerettem volna megzavarni a Bulcsú utcában élők nyugalmát – az állat ugyanis ott állt támadóban –, inkább csak nagyon gyors léptekkel odébb sétáltam és onnan vettem jobban szemügyre a rágcsálót. 

Így néhány mély lélegzet után, az ijedtséget leküzdve nevetve állapítottam meg, hogy ez nem igazi patkány, hanem plüss. Méghozzá a tasakospatkány-félék közé tartozó. A Google Lens legalábbis ezt állapította meg a feltöltött fotóm alapján. Kíváncsi voltam rá ugyanis, hogy mégis milyen állat merte rám hozni a szívbajt.

Vélhetően egyébként a part közelében lévő házak apróbb lakói közül hagyhatta ott a parton valaki ezt a csodás egyedet. Talán ez egy szűnidei csínytevés lehet. Simán el tudom képzelni, hogy az ablakból jól mulatnak a hozzám hasonló, rémült arcot vágó embereken. És milyen jól teszik ezt!