Kegyelet

Megoszlanak a vélemények, rá szabad-e lépni Hódmezővásárhelyen, a Kossuth téren, a lovas szobor előtt lévő emlékműre, ami a több mint 3000 I. világháborús hősi halottak névsorát örökíti meg? Az 1 centméter vastagságú acéllemez a járósíkban van, egy szintben a díszburkolattal. Megkérdeztem az emlékbizottság elnökét, aki oroszlánrészt vállalt a mementó létrejöttében, ő azt mondta, hogy annak idején úgy tervezték az emlékművet, hogy az acéllemez elbírja az ember súlyát. Aki rálép biztonságban van, nem szakad le alatta. Soha nem volt olyan szabály, hogy nem szabad rálépni, nem ítéli el, aki átmegy rajta, de ő maga inkább nem lép rá. Itt nincsenek halottak, ez teljesen más, össze nem hasonlítható, mint amikor valaki a temetőben lép rá a sírokra, vagyis átgázol mások hozzátartozójának nyughelyén. Mert vannak ilyen emberek, akiknek semmi sem szent.

A télen, a ritka alkalmak egyikén, amikor vékonyka hólepel borított mindent, apukám fedlappal borított sírján hatalmas bakancsnyomokat vettem észre. Azután tavasszal, miközben a szomszédos sírt, a dédszüleimét kapáltam, tehát ott voltam fizikai valómban, jött egy nagydarab férfi, legalább akkora lábakkal, mint a téli bakancsnyom, és a szemem láttára fellépett apu és a nagymamám sírjára, hogy levágjon az útjából két métert. Ennyivel kellett volna többet gyalogolnia, ha megkerüli. Ott álltam megrökönyödve, szólni nem mertem, mert felmértem a testi erőnkbeli különbséget, és magamban esdekeltem, hogy amikor lelép, lépjen bele a gereblyémbe, mert megérdemelte volna, hogy hókon hőkölje a szerszám.

Vajon mit tenne az ilyen alak, ha valaki ugyanígy végigtaposná valaki az ő hozzátartozója sírját? Valószínűleg annak már béke lenne a poraira. Mert az ilyen őstulkok biztos alkalmazzák a mondást, hogy amit lehet Jupiternek...