2023.10.07. 13:35

Az újszülöttek rabként jöttek a világra 70 évvel ezelőtt – Galéria

A magyar gulágra hurcolt családokra emlékeztek szombaton, Szegeden, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének szervezésében. A dómban szentmise volt, majd Mihálffy Béla országgyűlési képviselő és Mari Albertné, az egyesület elnöke mondott beszédet.

Kiss Anna

Hősök voltak, akik hittel és méltósággal viselték az hét évtizeddel ezelőtt történteket. Fotó: Gémes Sándor

Hortobágyi kényszermunkatáborokba, vagyis a magyar gulágra hurcoltakra emlékeztek szombaton a dómban és az annak lábánál lévő emlékműnél a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének szervezésében. A székesegyházban az emlékező szentmisét Kondé Lajos plébános mutatta be, aki prédikációjában arról beszélt, hogy ha az elhunytakra gondolunk, a megbékélés legyen a lelkünkben. Hozzátette, az Isten irgalmába ajánlunk mindenkit, ugyanakkor tudatosítani kell magunkban, hogy nem szabad felednünk, amit az igazságtalanság tett a családokkal. Jelezte, az érintettek között egyaránt voltak csecsemők és idősek is, akik egész életüket az igazságtalanság korszakában élték le.

Az újszülöttek rabként jöttek a világra 50 évvel ezelőtt – Galéria: Gémes Sándor

Szólt arról is, hogy már Jézus korában is jelen volt a szenvedés, hiszen a tanítványok megélték a római birodalom megaláztatásait, kegyetlenkedését, emellett látták az emberek szenvedését, testi-lelki fájdalmait. Megjegyezte, Jézus ennek ellenére elküldte őket az igazságtalan világba, hogy hirdessék az örömhírt, így láthatták azt, hogy bár a bűn erősebbnek tűnik a jónál, de Isten erősebb minden emberi gonoszságnál és földi nyomorúságnál.

A szentmise utáni megemlékezésen Mihálffy Béla, a térség országgyűlési képviselője mondott beszédet, melyben hangsúlyozta, 2500 családot vittek el bírósági ítélet nélkül, embertelen körülmények között a magyar gulágra, az elhurcoltak között pedig voltak többek közt homokhátiak, szegediek, deszkiek, ó- és újszentivániak, valamint kiszomboriak is. Kiemelte, szenvedett a nő és a férfi, a kisgyermek és az idős, nem kímélték a várandósokat sem, az újszülöttek pedig rabként jöttek a világra.

Rámutatott, a táborokban fizikai terror, lelki megaláztatás, betegségek érték a foglyokat, a történet pedig a táborok felszámolásával sem ért véget, hiszen a családok nem térhettek vissza eredeti lakóhelyükre, mert megfosztották őket házaiktól és ingóságaiktól is, valamint a legtöbben csak alacsony képzettséget igénylő munkát vállalhattak. A képviselő szerint megnyugvást csak a rendszerváltás hozott az érintettek számára, akik példamutató hittel, méltósággal és erővel élték meg a fogva tartásukat és az utána következő évtizedeket is.

A koszorúk elhelyezése előtt Mari Albertné, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének elnöke is felszólalt, jelezve, hogy éppen 70 éve szabadultak ki a táborokból, ahol nagy ínségben voltak, csak az imádság segített nekik. Mint kiderült, fiatalon élte át azt, hogy a családjával nincstelenekké, földönfutókká váltak, a szabadulás után pedig nem volt hova menniük. Beszámolója szerint egy szegedi család befogadta a szüleit és a legidősebb testvérét, azonban neki és a többieknek a nagyszülőkhöz kellett menni, egy éven keresztül elszakítva éltek az édesanyjuktól és az édesapjuktól.

Délután a Belvárosi Moziban folytatódik a program, ahol bemutatják a Nem telepesek című magyar dokumentumfilmet. Az alkotás azt járta körbe, hogyan tudták a meghurcoltak feldolgozni a velük történteket, miként osztották meg utódaikkal ezeket az eseményeket és a leszármazottakra milyen hatással van napjainkban a szüleik, nagyszüleik által elszenvedett tragédia.