Bakancslista

Bizonyára mindenki ismeri A bakancslista című filmet a két Oscar-díjas színésszel, Morgan Freemannel és Jack Nicholsonnal, és aki látta, nem felejtheti Carter Chambers és Edward Cole figuráját. Mindketten a közelgő halállal néztek farkasszemet, ezért elhatározták, közösen valósítják meg bakancslistás álmaikat. Megható. Mintha megtörtént volna.

Azóta divattá vált bakancslistáról beszélni. Középkorú, egészséges felnőttek, sőt egyetemista és tinédzser ifjak is mondogatják, „ez és ez felkerült a bakancslistámra, szeretném átélni, megcsinálni”. Ezzel talán nincs is baj, mindannyiunknak vannak álmai – akár bevalljuk, akár nem –, melyek ha megvalósulnának, nagyon boldogok lennénk. Édesanyámnak ilyen volt Párizs, szíve vágya volt eljutni oda, kedvenc városába, melyről gyűjtötte a képeslapokat. Nem sikerült. Úgy halt meg 2015-ben, hogy ezt nem pipálhatta ki.

Édesapám hegesztőként, művelődési ház igazgatóként és szocpol előadóként dolgozott. Színész szeretett volna lenni. Amatőr színjátszó társulatban szerepelt – anyuval együtt – és papírszínházat játszott, vagyis spirál füzetbe írta a színműveket az általa elképzelt szereposztással, akik korábbi színjátszó társai közül kerültek ki. Szavalt és énekelt otthon, és mindig megkérdezte tőlünk: ugye, jól hangsúlyoztam?, kiénekeltem azt a hangot? Igen, válaszoltuk, és tuti, másnak is tetszett volna. Rajta maradt a bakancslistán.

Él (még) egy 21 éves debreceni lány, Csire Zsuzsi. Két szívátültetése volt, és a másodikat sem fogadta el a szervezete. Harmadikat nem kaphat. Hamarosan, akár pár hónap múlva meghal. Összeírta bakancslistáját, ami valóban az, mert ki tudja, mennyi ideje van még hátra, mennyit valósíthat meg belőle. Azt is mondta „olyan jó lenne mást is látni, nemcsak a Hortobágyot!”. Megható. Most történik. Segítsünk neki.