Bezzeg

Ezek a mai fiatalok. Egész nap csak a telefont nyomkodják, számítógépes játékokat játszanak. Bezzeg a mi időnkben. Mi még tudtunk rendesen játszani. – Ismerős mondatok? Nem kell ma már nyugdíjasnak lenni ahhoz, hogy így bezzegeljünk, a mai 40-es korosztály már simán fújja ezt a nótát, amelyet – tegyük hozzá – gyerekként ő maga is utált. Tény azonban, hogy valóban nehéz elfogadni, hogy a mai kor tinédzserei és kisiskolásai, akik már digitális bennszülöttként jöttek világra, teljesen más életet élnek, mint mi. Azt méginkább, hogy nem az az abnormális, hanem mi számítunk a szemükben őskövületeknek.

Abban a világban, ahol a gyerek azt látja, hogy apa és anya is egész nap pörgeti a Facebookot, ahol a rokonok felével online tartjuk a kapcsolatot, mert külföldön élnek, és ahol a barátokkal csak a netes játékok felületein lehet kapcsolatot építeni, tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni azon, hogy számukra a virtuális világban létezni természetes. Ráadásul sokkal változatosabb, ingergazdagabb környezetet kapnak ott, mint a való világban, ahol csak a négy falat látják meg az unalmas leckét. Éppen ezért felesleges is azt mondani, hogy menjenek le inkább a térre focizni, hiszen lássuk be, mi se mentünk fonóba ismerkedni csak azért, mert nagyszüleink szerint az ő idejükben az volt a normális.

Szabályokat viszont muszáj hozni, mert a kockulás – ahogy nevezik a számítógép előtt kucorgást – nagy mennyiségben káros is lehet. Ha másért nem, hát azért, mert kevesebb idő jut a való világ dolgaira. A tanulásra, családra, az igazi életre. De kutatások bizonyítják, hogy a túlzott digitális eszközhasználat rontja az alvás minőségét, az emiatt végzett kevesebb fizikai aktivitás pedig akár a teljes egészségi állapotot is. Érdemes erre odafigyelni – és nem csak gyermekeink esetében. Javaslom, mindenki pillantson rá, mennyi volt az elmúlt héten csak a mobilos képernyőideje. Aztán hüledezzen egy jót és gondolja át újra, jogos-e az a bezzegelés.