Isten hozott, de zárva

Önző módon ismét magammal, pár személyes adattal kezdem. Életem, pontosabban a munkám 2007 áprilisától 2020 elejéig Hódmezővásárhelyhez kötött, ahol több személyes kapcsolatra, köztük nyugodtan állíthatom, barátságokra tettem szert. Utóbbi „kategóriába” tartozik az, ami Szenti Ferenchez köt, illetve családja többi tagjával, feleségével, Julikával, gyerekeivel, Ferikével – az erőemelésben elért sikereiről, világbajnoki címről, világkupa elsőségről is tudósítottam –, Ágival és a férjével, Tibivel is jó a kapcsolatom. Mai napig visszajárok éttermükbe egy menüre, és egy kis traccsolásra, poénkodásra, vitázásra, velük és a korábbi ismerősökkel.

Utam a vendéglőig a Vöröskereszt, Bethlen, Kinizsi és Teleki utcák határolta kettős körforgalom mellett visz, ott van egy viszonylag új bolt az ismert gyógynövényes közelében. Ennek az ajtaján láttam már többször azt a feliratot, hogy Isten hozott! és alatta, jóval nagyobb betűkkel a legfontosabb információ, ZÁRVA. Tudom, általában egy üzlet sincs állandóan nyitva, a köszöntés így válhatna mindennapos valósággá. Nem is kötözködöm, piszkálódom mégis a kettő együtt kicsit mókás, és így egymás közelében még nem láttam sehol. Állapítsuk meg, azért, jó hogy csak a bolt van zárva, és nem Isten. Igaz?