Jegyzet

2024.01.05. 11:27

Szilveszter kutyával és petárdákkal

Tamási Anna Éva

Ez a szilveszter volt az első, amelyet boldog kiskutyásként várhattam. Így már engem is közelebbről érint a szilveszterkor felerősödő kutyások-petárdázók világháború.

A tavaszi napsugarak vidáman pattogtak a nálam sokkal több szilvesztert megért diófa kopasz ágai között, miközben a kertben sétáltam. Az egyik szilvafa tövében egy virágzó ibolyát is felfedeztem, mégiscsak lehet valami a globális felmelegedésben – jutott eszembe. E gondolatok közül rángatott ki az első petárda dörrenése. Szemem azonnal a kutyát kereste. Éppen vidáman csócsálta szét az egyik kedvenc virágtartómat. Jelen szituációban ennek egészen megörültem. 

Aztán egyre sűrűsödtek a durrogások. A kutyus közben az átlagos vasárnapját élte: aludt, játszott, evett, rágott. Mindent is. Remélem, nem süket, villant fel elmémben az aggodalmas gondolat, amelyet hamar elhessegettem. Hiszen hallgat a nevére.

Már vastagon az estét tapostuk, amikor egyszer csak mennydörgésszerű csattanást hallottam. Mintha egy fal dőlt volna ki az új házból. Ijedten rohantam a nappaliba, szemem vadul kereste a kárt. Ekkor hatalmas fényár úszott be az ablakon, a szomszéd lőtt fel egy tűzijátékot. Futás a kertbe, kutyamentés. Eszembe jutott az összes figyelmeztetés, miszerint időben vigyük be a kutyust a házba. Hívtam ijedten, a szemem vadul kereste az egész kertben. Teljes kétségbeesés. Egyszer csak nyújtózva, kényelmesen, álmos tekintettel mászott elő a birodalmából. Na, ő se szívrohamban fog meghalni, konstatáltam elégedetten. Én szerencsés voltam, de tudom, sok kutyás nem az. Nekik egy horror az új év beköszönte. Legyünk tekintettel egymásra, mégiscsak emberek vagyunk mindannyian.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában