Emlékeznek még, milyen volt telefon nélkül?

Ennek a cikknek a szerzőjének a nagyszülei igazán kivételezett helyzetben voltak, mert már korán telefonhoz jutottak a Kádár-rendszerben. Mondjuk ez csak azért történhetett meg, mert melléjük építkezett a párttitkár, meg a körzeti orvos, és így őket is megszánták, megkapták a rettentően zöld készüléket. Csakhogy mivel a család többi tagjának nem volt telefonja, így tulajdonképpen kihasználatlanul hevert a készülék a csipketerítőn.

A személyes tapasztalatok után pedig jöjjön a lényeg: hozzáférhető Frisnyák Zsuzsa történész A telefon nélküli élet című dolgozata, amelyben a szerző a Kádár-korszak telefonmizériájáról írt.

Meglepő, de a szerző megállapítja, hogy Magyarországon nem azért volt nagyon kevés telefon a múlt rendszerben, mert itt voltak az oroszok. Magyarország 1945 előtt sem tartott lépést a követendő példának tekintett nyugati országokkal. Az viszont igaz, hogy a szocialista Magyarország távközlési elmaradottságát tovább súlyosbította a rendszer gazdaságpolitikája. Az ország a nemzetközi tapasztalatok alapján szükséges erőforrásoknak mintegy felét fordította távközlésre a Kádár-korszakban. 1955-ben a hazai beszélőhely-sűrűség  – ide tartoznak az utcai fülkék is – az európai átlag 70, 1986-ban már csak 50 százaléka volt. Magyarország telefonhálózatának fejlesztési üteme még a többi szocialista országnál is alacsonyabb volt.

Először az államigazgatás, a vállalatok, és közületek kapták az új állomásokat, a kisebb távbeszélő forgalmat kezdeményező lakosság pedig a maradékon osztozott. Magyarországon a telefonhiány 1950-től az 1990-es évek elejéig tartott. A hiány az 1960-as évek végétől, az 1970-es évek elejétől krónikussá vált. Ettől kezdve többet kellett telefonra várakozni, mint egy személyautó megvásárlására. A 10-15 éves sorállási idő átlagosnak számított Frisnyák Zsuzsa szerint.

Az is érdekes, hogy a nyolcmillió lakosú vidéknek annyi telefonállomás jutott, mint a kétmillió lakosú fővárosnak.

És akkor ezzel el is értünk vármegyénkhez, és Szegedhez. Az, hogy itt volt a megyék közül a harmadik legtöbb telefon, az az olajbányászatnak köszönhető. Szegeden 1977-ben helyeztek üzembe egy új távbeszélő központot, amely lehetővé tette, hogy a város és körzete bekapcsolódjon az automatizált hálózatba. Megdöbbentő, de Szegeden 1955-ben még csak 2437 darab telefon volt, de ami még érdekesebb, hogy 1985-ben is csak 14 ezer 910.

És a végére még egy nagyon érdekes adat: 1985-ben Miskolcon volt a legtöbb lakásban telefon, összesen 25 ezer. Ezután következett Pécs, Debrecen, Szeged és Győr.

Ma pedig száz emberre több mint száz aktív sim-kártya jut.