Jegyzet: Soha többé!

Vasárnap emlékezünk a kommunista diktatúra áldozataira. Az emlékük előtt tisztelgő nap megtartását az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata rendelte el. Ennek értelmében minden év február 25-én megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól a középfokú oktatási intézményekben.

Ezek eddig a száraz tények. Sajnos a nagyszüleim már nem élnek, de korábban sokat meséltek az akkori időkről. Arról, hogy hogyan vegzálták őket a kommunistáknak nevezett véglények. Hogyan söpörték le a padlást, és loptak el mindent, amit értek. De nagyapám szerint nem is ez volt a legfélelmetesebb az egészben. Hanem az, hogy rettegésben kellett élniük, egymás közt is alig merték bírálni a rendszert, mert bizony a besúgók mindenhol ott voltak, és az ÁVH könyörtelenül odacsapott, ha nem tetszett nekik valami. Ők már nem élnek, és egyre kevesebben vannak köztünk, akik első kézből tudnák elmondani, hogy miket éltek át akkoriban. Ezért a mi feladatunk elmondani, amit tudunk, és egyértelműen kijelenteni, hogy soha többé nem akarjuk, hogy bármi hasonló megtörténjen.

A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak. Soha többé!