Rájárt a rúd a vénlányokra és a kakasokra farsang farkán

A móka és a vidámság időszaka volt a farsang farka a néphagyományban. Nem lehetett azonban őszinte a mosolya a vénlányoknak, akikkel több módon is csúf tréfát űzött a közösség.

Koós Kata

Fotó: Korosa Titanilla / Illusztráció

Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt időszaka, a megelőző néhány napot farsang farkának nevezték a néphagyományban. Farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartott. Vasárnap a kövér csütörtöki maradékot fogyasztották el, amikor zsíros ételeket, a disznóvágások maradékát és fánkot ettek.

Szegeden koledálni jártak, így búcsúztatták a mulatságok időszakát, a farsangot, egyúttal gyűjtötték össze az utolsó bál hozzávalóit.

A népes menet résztvevői beöltöztek huszárnak, bajszos öregasszonynak, menyasszonynak. Így jártak házról házra, és kérdezték a lakókat, hogy szeretnének-e jönni a farsangi mulatságba. Amennyiben igen, valamilyen ételt kellett adniuk, hogy részt vehessenek a vigalomban. Általában tyúkot, kacsát adott a háznépe, amit a bál helyszínén főztek meg

– mondta el lapunknak Kulik Melinda néprajzos muzeológus.

Az utolsó bált rendszerint kedden tartották, ám előtte megtréfálták azokat a lányokat, akik már benne jártak a korban, de nem sikerült férjhez menniük.

Ez volt a tuskóhúzás. A vénlányok háza elé tuskót helyeztek, így csúfolták ki őket

– mesélte az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa.

Nem csak a vénlányok, de a kakasok számára is sötét időszaka volt ez az évnek.

Vecsernye előtt a templomhoz közel kakast ütöttek. Kikötötték az állatot, majd bekötötték egy legény szemét, akinek el kellett találnia egy bottal a kakast, amit később megfőztek és felszolgáltak az utolsó, farsangi nagy bálon. Később a kakast kicserélték köcsögre, ekkor már a lányok is beálltak játszani

– részletezte.

Vecsernye után elkezdődött a párválasztós játékokban bővelkedő mulatság. A bál félidejében fehér lepelbe öltözött, maszkos alakoskodók jelentek meg, akik különféle mókákkal szórakoztatták a bálozókat.

Éjfélkor fogtak egy szalmabábut, amit a maszkos alakoskodók vezetésével vittek ki a kertbe. Befektették egy teknőbe, gyertyát gyújtottak, és a tél szimbólumaként elégették. A hamut összeszedték, és már ekkor játékosan meghamvazták a lányokat. Akinek hamu került a homlokára, arról úgy tartották, hogy következő farsangkor férjhez megy

– mesélte a muzeológus.

Szeged környékén szokás volt a téltemetés másik formája is: a szalmabábut a Tiszába dobták, vagy a parton égették el.

A tuskóhúzással megszégyenített leányok számára még hamvazószerda hajnalára is tartogattak egy utolsó fricskát.

Az elégett szalmabábu hamuját éjszaka még kiszórták a vénlányok ablaka elé, hogy mindenki láthassa: még nem sikerült férjhez menniük

– fűzte hozzá a muzeológus.

A bálból a vigadozók útja hajnalban rögtön a templomba vezetett, ahol a pap elvégezte a hamvazkodás szertartását.