Tavasz

Nem szeretem a telet. Sosem szerettem. Fázós vagyok, és rossz kedvem van a korán sötétedős, későn világosodós időszakban. Nem szeretem a havat sem, gyerekkoromban sem találtam semmi szórakoztatót a szánkózásban, hógolyózásban, hóemberépítésben sem. Valószínűleg rossz helyre születtem, jó pár száz kilométerrel délebbre kellett volna. De ez van, végül is ennyi idő alatt hozzászoktam.

Viszont nem tölt el örömmel az sem, ami mostanában az időjárással történik. Mert hiába utálom a hideget, azt pontosan tudom, hogy ezen az éghajlaton télen hidegnek kellene lennie, és havaznia is kellene. Ha nincs hideg, a kártevők mindegyike túléli a telet, tavasztól szaporodik, és teszi tönkre a termést, amit meg kellene ennünk. Ha nincsen hó, akkor nincsen megfelelő mennyiségű csapadék sem.

Az idei már a sokadik abnormális tél volt egymás után. Tulajdonképpen nem is emlékszem, hány évvel ezelőtt volt az utolsó rendes tél, talán 15 éve, bizonyára emlékeznek, itt Szegeden egyetlen éjszaka alatt fél méter hó esett, alig tudtak közlekedni a villamosok, autók ragadtak be a parkolóhelyekre, a hókotrók alig bírták, az összekotort havat pedig teherautók hordták a Tiszába, mert máskülönben egy idő múlva senki nem közlekedett volna sehova. És igazából már akkor is arról beszéltünk, hogy azt megelőzően hány éve nem volt igazi tél.

Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer olyan helyen élek majd, ahol télre nem kell bevinni a leandert, és a kertben nemcsak almafa lesz, hanem narancs és citrom is terem majd. Azt csak néhány éve gondolom, hogy ehhez talán el sem kell költöznöm majd.

Ez azért ijesztő.