125 évig állt a „Nagy Oskola”

Mozsárágyú dördülése jelezte 1803. március 28-án, hogy valami nagy dolog van készülőben Szentesen. Akkor helyezték el a református fiúiskola alapkövét. A város első emeletes épülete 1804-re készült el, ősszel pedig már el is kezdődhetett a tanítás a „Nagy Oskolában”.

Az ősi és az új oktatási intézmény

A népoktatásnak több száz éves hagyománya van Szentesen, a református eklézsiatörténetből kiderül, hogy már a XVII. század második felétől működött iskola a városban. A szentesi központi református iskola volt a város legrégibb iskolája. Az ősi intézmény a Kurca-parton, a mai bírósági épület déli végénél állt, és 1747-ig működött. Ekkor azonban Mária Teréziának a protestantizmust üldöző rendelete alapján a reformátusok 1748-ban kénytelenek voltak átadni az iskolaépületet a katolikus egyháznak, ugyanúgy, mint templomukat.

A református egyház azonban új fiú- és lányiskolát építtetett, amelyek bár, mint Kiss Bálint lelkész írta, „nagyrészt elavultak és elrongyolódottak voltak, az iskolába járó gyermekek számához képest kicsik és egészségtelenek”, mégis olyan népszerűvé váltak, hogy még a katolikus szülők is – papjaik tiltásával dacolva – gyakran oda íratták be a gyerekeiket.

A város első emeletes építménye

A tanulók létszámának folyamatos emelkedése miatt 1799-ben új iskola építését határozták el. Kiss Bálint lelkésznek sikerült elérnie, hogy az épület emeletes legyen, téglából és cseréptetővel. Ez volt a város első emeletes építménye. Terveit Jauernik Ferenc vásárhelyi építőmester készítette – olvasható Karikó-Tóth Tibor A szentesi református iskola históriája című tanulmányában.

Az alapkőbe vésett üregbe egy ólomtáblát helyeztek el a következő felirattal: „A szentesi református ecclesia épített itt iskolát MDCCCIII-ban, amikor prédikátorok voltak Kiss Bálint és interimalig Szokolay József. Főbíró: Balogh István, kurátor: Mikecz Mihály, rektor: Őri Fábián Dániel, kántor: Kása Mihály, Tanítók: Cső István, Pircsi József. Esküdtek: Dobossy János, Sarkadi János. Nótárius: Szabó Sándor. Vitze kurátor: Balogh István, mester: Jauernik Ferenc, első osztályos gyermek: Rácz János. Oskolás gyermek 256 fő.” A tábla mellé régi pénzérméket is tettek Mária Terézia, II. József, II. Lipót és I. Ferenc császárok korából.

220 éve csengettek be a „Nagy Oskolában”

A főtérre néző klasszicista épületben 1804 őszén kezdődött meg a tanítás. Negyed évszázadon át csak ezen az egy helyen folyt a fiúk képzése, de a nép csak „Nagy Oskolaként” emlegette.

Ám hiába a név, időről időre még ez az épület is kicsinek bizonyult: a presbitérium átmeneti jelleggel időről-időre iskolát létesített a város különböző részein, így az Alsópárton, a mai Kiss Bálint utcai parókia melletti telken és a kiséri városrészben is.

Hajdú Lajos, a halálra ítélt rektor

A történelem viharai Szentest sem kerülték el. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban az iskola egyik tanára, Hajdú Lajos is felhívta magára a figyelmet. A pedagógus 1845-től 1849-ig szolgált rektorként Szentesen, és a forradalom kitörése után a források szerint erős hangú, lázító beszédet tartott a népnek tanterme ablakából. Ezért előbb halálra, majd kegyelemből életfogytiglani vártömlöcre ítélték. Hajdú Lajos 1856-ban kegyelmet kapott, és Kisújszálláson lett főgimnáziumi tanár.

Tiszteletére ma emléktábla áll a református iskola külső homlokzatán.

Ingyenessé tették az elemi oktatást

A szentesi oktatási intézmény nevéhez más jelentős esemény is fűződik. Mint Karikó-Tóth Tibor tanulmányában írta, a református egyház 1850-ben (egyes források szerint már 1840-ben) lemondott a tandíjról. Az elemi iskolákba járók egyévi tandíja akkoriban egy véka búza, egy véka árpa és 32 korona volt. Ezzel a lépéssel a reformátusok több mint fél évszázaddal előzték meg korukat, ugyanis az országgyűlés csak 1908-ban tette ingyenessé az elemi népoktatást. Az eltörölt tandíj és az iskolákban zajló lelkiismeretes munka miatt gyorsan növekedett az intézménybe járó diákok száma.

A szülők fűtenek, a gyerekek söprögetnek

Érdekesség, hogy 1881-ben alkalmaztak az iskolában először takarítót – addig a gyerekek söprögettek. Az osztálytermek fűtőanyagát, a rőzsét sokáig a szülők adták. 1881-től az akkori főgondnok Kiss Zsigmond javaslatára az egyház látta el fűtőanyaggal az intézményt. 1887-ben a kövezett, hideg tantermeket újrapadlózták, akkor kerültek ki a boglyakemencék, amelyek helyére kályhákat állítottak be.

Ivásra eleinte az iskoláknál lévő kutak vizét használták, később az egyház lajtos kocsikban hordatott jobb minőségű kutakból vizet. Az egyháztanács 1892-ben hozott rendeletével minden tanterembe csappal ellátott víztartó került, és minden gyerek csak a maga poharát használhatta.

A villanyvilágítást pedig 1902-ben vezették be a tantermekbe.

Pótolni kellett a férfi tanítókat

Az iskola tanulóinak száma folyamatosan gyarapodott, ezért a városi hatóság 1908-ban felszólította az egyház presbitériumát, intézkedjék az intézményben tapasztalható túlzsúfoltság megszüntetésére. 1912-ben határozat született az iskolák fejlesztéséről, de a közbejött háború és az azt követő évek nem kedveztek a megfogalmazódott elképzeléseknek.

A világháború ideje alatt nagy nehézségekkel kellett megküzdenie az intézménynek, elsősorban a férfi tanítók pótlása miatt. Gyakoriak voltak az osztályösszevonások. A hadba vonuló tanítók helyét tanítónők foglalták el.

Búcsút vettek a régi intézménytől

Az 1920-as évek második felében gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter iskolaépítési programja új távlatokat nyitott. Az egyház szerette volna megtartani a régi épületet, mint műemléket, viszont államsegélyt csak új iskola építése esetén kaphattak – írta tanulmányában Karikó-Tóth Tibor.

Az egyháztanács 1928 augusztusában kimondta, hogy az öreg iskola helyén új iskolát emeltet, amely nyolc tanteremből áll majd, egy igazgatói és egy szolgai lakásból, egy igazgatói irodául szolgáló szertárból, egy tanári szobából és a szükséges mellékhelyiségekből. Kimondta továbbá, hogy az egyház saját költségén építtet dísztermet, elnöki, gondnoki és pénztári szobát, valamint levéltári helyiséget. Az építési terv és költségvetés elkészítésére Antal Endre építészmérnököt kérték fel, kikötve, hogy a tervezésbe vonja be Dobovszky József István helybéli építészt.

Ünnepi búcsú és egy új kezdet

1928 szeptemberében ünnepélyes formában búcsúztak el a régi iskolától. Felolvasták az intézmény történetét, megörökítették a tisztviselők és presbiterek névsorát, majd megkezdték az épület bontását. Október 12-én előkerült az öreg iskola alapköve, a benne elhelyezett óntáblával és régi pénzekkel.

Az új, modernebb iskola főépületét 1929-ben adták át. Ez a mai napig áll, az egykor Kossuth Téri Általános Iskola 1993 óta viseli a szentesi lelkész és tanár Kiss Bálint nevét.