Hogyan nem motoroztam Milánóban

Olaszországhoz a motorozás annyira hozzátartozik, mint a pizza és a pasta. Mivel a mórahalmi Tóth János szakképző iskola pedagógusai szakmai tanulmányúton vettek részt Milánóban, gondoltam, nem engedem el az olasz motorozást, majd valamelyik diáktól elkérek egy motort egy körre az iskolaudvarban, hogy elmondhassam, motoroztam Olaszországban. A legnagyobb milánói szakképző iskola egyik központjában jártunk, amelyet úgy kell elképzelni, mintha egy helyen lenne a Szegedi Szakképzési Centrum két-három iskolája, mondjuk a Csonka meg a Krúdy.

Gondoltam, az autó- és motorszerelő fiatalok majd megszánnak és kölcsönadnak egy motort egy körre. Izgatottan érkezett összekötőnk, a mindig bájos Annalisa Gaudino, az iskola angoltanára és az udvarra invitált, ahol a kedvemért egy klasszikus Garellit toltak ki a műhelyből. Nagyon kellett vigyázni a járműre, megmondták, hogy legfeljebb tologathatom és brummoghatok hozzá, beindítani tilos. A Garelli egyébként egy 1919-ben Adalberto Garelli által alapított motorkerékpár-gyártó cég. Még abban az évben megépített egy 350 köbcentis motorkerékpárt, amely távolsági rekordot döntött Milánótól Nápolyig. Ettore Girardi 840 kilométert tett meg. Én ezzel szemben egy métert sem. Így nem motoroztam Milánóban.