2024.05.22. 08:00
Koszorútartó szögre akasztottak fel egy cicát Vásárhelyen
Sokat látott állatvédőket is megdöbbentette a hátsó lábánál szögre akasztott, megkínzott cica esete. A vásárhelyi katolikus temetőben találták meg arra járók, de a sokkosan elszaladt állatot azóta sem találni.
Nem tudni pontosan, mennyi ideig lógott a megkínzott állat ezen a szögön. Fotó: Tábori Szilvia
Nem vagyok jogász, sem aktivista, nem ismerem teljességében a jogrendet, az állatvédelmi szabályozást, én csak az állatok szenvedését lesújtva figyelő magánszemély vagyok. Nem tudom magamban a választ arra sem, kell-e, akarok-e különbséget tenni a szándékos állatkínzás, a hanyagság, esetleg tudatlanság miatti gondatlanság között. Sok irányba és messzire tart az állatvédelem története. Mint annak a hátsó lábainál a vásárhelyi katolikus temetőben szögre akasztott cicának, aki valószínűleg már kínok között halt meg egy bokor alatt, félig letépett hátsó lábbal.
Szembesülni a valósággal
Még a sokat látott vásárhelyi állatvédő aktivistát, Gyarmati Dorkát is megrázta az eset. Mint azt lapunknak elmondta: más hallani, vagy a közösségi oldalon olvasni az elrettentő történeteket és egészen másként szembesít a szomorú valósággal a közvetlen közelünkben fényképpel dokumentált eset. A temetőben felakasztott cica története is ilyen.
Ezért börtön jár, jutott eszembe rögtön. Nem kérdés, mert ez nyilvánvalóan szándékos, szadista tett. És ne higgyük, hogy az ilyen tettekre képes személy megáll az állatoknál. Gyakorol. Tudni kell, hogy aki állatot kínoz, az legtöbbször emberre készül
– mondta el lesújtó véleményét a Mentés Másként alapítója.
A cicát a napokban arra járók találták meg véletlenül egy szögre felakasztva a katolikus temetőben. Nem is sejtették, hogy képes lenne elszaladni ennyi fájdalom után, de pár perc után sokkos állapotban három lábon a bokrok közé iramodott és azóta sem találni. Pedig többen is kijárnak keresni.
Extrém, de nem ritka eset
Az állatkínzás nyilvánvalóan széles spektrum. Egy olyan országban élünk, ahol nyíllal átlövik, légpuskával kergetik az állatokat, vascsővel verik agyon a nem kívánt szaporulatot. Miközben száz évvel ezelőtti gondolatok keringenek sokak fejében, méltatlan körülmények között, láncon, a hőségben is víz nélkül sínylődnek állatok, amely szintén kimeríti az állatkínzás fogalmát
– tette hozzá Gyarmati Dorka. A temetőben felakasztott cicáról úgy véli, bár szélsőséges eset, sajnos egyáltalán nem ritka.
Azt már a Bojtár telefonos állatvédelmi jogsegélyszolgálat egyesület fogalmazta meg közösségi oldalán: az állatkínzókról általában gonosz, sötét arcú emberek jutnak eszünkbe, akik penészes pincék mélyén sátáni kacajjal fűrészelnek ketté sivalkodó kölyökkutyákat. Pedig az állatkínzók köztünk élnek – mi magunk vagyunk. A társadalom többsége bármilyen előzetes ismeret és előképzettség nélkül vág bele az állattartásba és az állatmentésbe, és a szeretet nevében senyveszti az állatokat méltatlan körülmények között, ahol azok éheznek, szomjaznak, fáznak, a saját vizeletükben-ürülékükben tapicskolnak. Aztán ha túl büdös, undorító lesz az az állat, vagy látványosan leromlik, sebes vagy gennyes lesz a bőre, esetleg a fájdalomtól zajong, mocorog, szökni próbál akkor a legegyszerűbb megoldás a szemétre dobni.
A csongrádi Artúr utolsó esélye
A 13 éves csont és bőr, fél éve már a csongrádi Új Esély Állatvédő és Állatmentő Alapítványnál lábadozó Artúr esete az egyik legmegrázóbb történet. Rezgő lábain biceg oda az emberhez, miközben gondozói arról beszéltek nemrégiben lapunknak: az utolsó pillanatban hozták el a láncról, amelyen egész életét kenyéren és vízen töltötte. Azt mondják, azt a napot sosem felejtik el.
