Mozdonyvezetőnek készült a Hód-Mezőgazda főállatorvosa

– Jól titkolták a munkatársaim, a barátaim, a családom, hogy megkapom az elismerést, a Návay Sándor szobrászművész által készített bronz kisplasztikát. Nem sejtettem semmit. Mondjuk, azt nem tudtam, hogy a feleségem miért igazgatja az inggalléromat, meg a zakómat. Az is furcsa volt, hogy az egyik fiam ott van a megnyitón, holott mindig szombaton szokta megnézni a kiállítást. Visszagondolva azt sem értettem, hogy két nagyon jó barátom, Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora és Kemény Dénes, aki háromszor nyert olimpiát a vízilabda válogatottal, miért mellettem állnak a megnyitón, miért nem a pulpituson. Kiderült, hogy mindannyian tudták, hogy "mi készül ellenem". Nagyon meghatott az elismerés, egyáltalán nem számítottam rá, ezúton is köszönöm – mondta Kocsis László, akivel az életéről beszélgettünk.

Mozdonyvezető szeretett volna lenni

– Ha valaki betelepül Vásárhelyre, azt „gyüttmöntnek” hívják. Én is az vagyok, annak ellenére, hogy 45 éve itt élek. Gyöngyösön születtem, vagyis mátraaljai gyerek vagyok, máig ezer szállal kötődöm oda. Évente kétszer, húsvétkor és mindenszentekkor is hazamegyek – mondta Kocsis László, akinek az egyik nagyszülője szőlőműveléssel foglalkozott, a másik nagyapja pedig egy 411-es Truman gőzmozdonyt vezetett. Kocsis László elárulta, nagyapja gyakran magával vitte vonatozni. Ilyenkor mindig kormosan ment haza, amiért a nagymamája megdorgálta. De a mozdony füstje nemcsak a ruháján, az arcán hagyott nyomot, hanem a lelkét is megcsapta, ezért hosszú ideig mozdonyvezető szeretett volna lenni.

A család életében a téeszesítés sok változást hozott. Édesapját, aki a Gyögyös-Domoszlói Állami Gazdaságban dolgozott, áthelyezték egy szentesi téeszbe főállattenyésztőnek, mert ott szakemberhiány volt, így a család átköltözött az ország másik részébe. Úgy volt, hogy egy-két évig maradnak, végül másképp alakult. 

Gyöngyösről Szentesre vezetett az útja

– Az általános iskolát egy Gyöngyös melletti faluban kezdtem, majd Szentesen folytattam. Bár a mozdonyvezetés érdekelt, mégis a Horváth Mihály Gimnáziumba jelentkeztem, méghozzá kémia-fizika tagozatra, pedig általános iskolában történelemből én kerültem be a megye legjobbjaként az országos tanulmányi verseny döntőjébe. Akkor egyébként már működött a drámatagozat is, ahonnan sok színész is kikerült, néhányukat máig a barátomnak mondhatom. Végül harmadikos gimnazista koromban döntöttem el, hogy mégsem mozdonyvezető leszek, hanem állatorvos. Édesapám gyakran magával vitt a téeszbe. Ő mindennap hajnali 4-kor kelt. Délig dolgozott, majd délután 4-kor folytatta a munkát. A szolgálati kocsija először egy kétkerekű kordé, majd egy hintó volt. Apukám, főleg az iskolai szünetekben, gyakran elvitt magával a munkahelyére, úgyhogy tudtam, mit jelent állatokkal dolgozni. Az állatszeretetet tehát otthonól hoztam, de hogy az állatorvos hivatást választottam, abban Polner Tibornak volt szerepe. Ő volt a téesz főállatorvosa és azóta is a példaképem. Hihetetlenül felkészült volt, példaértékű hozzáértéssel, szellemiséggel gyógyította az állatokat. Szerintem a hazai állatorvoslás egyik legnagyobb alakja szakmai és emberi szempontok alapján is – mondta Kocsis László, akinek az éltében máig meghatározóak az állatorvosi egyetem évei, az ott szerzett barátságok.

Egy-két évig akart csak Vásárhelyen maradni

– Az egyetem elvégzése után úgy volt, hogy Egerben dolgozom, az ottani állatklinikával volt szerződésem. A katonaság azonban közbeszólt. Amíg én a hazát védtem, addig más került a helyemre Egerben. Leszerelésem után éppen hirdettek egy állást Hódmezővásárhelyen, az akkori Állatorvostudományi Egyetem Tangazdaságában, a mai Hód-Mezőgazda Zrt.-nél. Mivel a szüleim Szentesen éltek és Vásárhely közel volt, ezért jelentkeztem és felvettek. Úgy volt, hogy 1-2 évig maradok, és utána tényleg megyek Egerbe, de ezt felülírta az élet. Már a 45. évemnél tartok itt, Vásárhelyen, és nem is tervezek változtatást – említette meg a mindig jó kedélyű főállatorvos.

Elmondása szerint hihetetlen évek és feladatok vártak rá, így nem gondolkodott, hogy másfelé vegye az irányt. Nyolc éven keresztül a napi munkavégzés közben együtt dolgozhatott a volt tanáraival és az egyetemistákkal, akik gyakorlatra érkeztek a tangazdaságba. Az egyetem minden kutatási témáját Vásárhelyre hozta gyakorlati kipróbálásra.

Gyógymódok kísérleti fázisának kipróbálásában is részt vett

– Gyorsan elrepült az a 8 év. Én voltam a szaporodásbiológia és az állathigiénia tárgyak gyakorlati oktatója. Később, amikor a debreceni egyetemhez tartozott a vásárhelyi főiskola, akkor is tangazdaság voltunk, az agrárszakos egyetemisták jártak hozzánk gyakorlatra. Sok közös projektünk volt. A gazdaságunknak országos hírű törzsállományai voltak. A vírusos, baktériumos betegségek elleni gyógymódok kísérleti fázisában is részt vettünk. Közben beindult a nagy létszámú háziállatok fertőző betegségektől való országos mentesítési programja. Mindent nálunk próbáltunk ki először, a tanulságainkat megosztottuk, aminek országosan is hasznát vették. Ebben az időszakban majdnem többet tanultam, mint az egyetemen, de ez nem volt fárasztó, hiszen nagyon kreatív csapatunk volt – mondta el lapunknak.

Több tucat tanulmányúton vett részt

Kocsis László elmondta, a munkájához kapcsolódóan többször eljutott Európa egyik legnagyobb franciaországi mezőgazdasági kiállítására, Amerikába, a Holstein-showra, illetve több alkalommal a szarvasmarha embrió átültetésének tanulmányozására. Egy másik magyar állatorvossal ketten képviselték Magyarországot a dél-kaliforniai Sertésegészségügyi Világkongresszuson.

– A múltkoriban számoltam össze, hogy körülbelül 40 tanulmányút részese lehettem. Az uniós csatlakozás előtt például agrármérnökökkel, állatorvosokkal körbejártuk Európa országait, hogy megtanuljuk, mi lesz a dolgunk a csatlakozás után, mire kell figyelnünk – magyarázta a főállatorvos.

Kocsis László 31 éve, tehát a kezdetektől részt vesz a Hód-Mezőgazda Zrt. által szervezett Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok Szakkiállítás és Vásár szervezésében, az ő feladata természetesen az állategészségügyhöz kapcsolódik. Büszke arra, hogy az elmúlt 31 évben a kiállításon semmilyen állatbetegség nem ütötte fel a fejét, a gazdák egészségesen vihették haza a bemutatott állataikat. 

2700 állatorvosnak tartott angolul előadást

A főállatorvos időközben igazgatási és járványügyi szakállatorvosi képzésen is részt vett. Az egyetem óta szinte folyamatosan tanul, például már idén is vizsgázott antibiotikum felhasználásból.

– Elnökségi tagja vagyok a kérődző állatokkal foglalkozó állatorvosok és állattenyésztők Magyar Buiatrikus Társaságának, rendeztünk már világkongresszust is Budapesten, ahol angolul tartottam előadást 2700 állatorvosnak egy olyan betegségről, amelynek a felfedezője ott ült az első sorban. Két Holstein-fríz világkongresszus is volt Magyarországon, mindkettőnek mi, a Hód-Mezőgazda voltunk a bemutatótelepe. Hatvan országból érkeztek hozzánk delegációk. Az első stresszmentes állatállomány létrehozásában is volt szerepem a paléi sertéstelepünkön. A nagyüzemek közül ugyancsak mi, a Hód-Mezőgazda voltunk az elsők, akik elvégeztük az állattartás, a növénytermesztés, takarmánygyártás és gépműhely esetében is a minőségbiztosítást. Az állattenyésztéssel, állategészségüggyel kapcsolatban egy országos konferencián előadást is tartottam – tudtuk meg Kocsis Lászlótól. Az állatorvosi kamara munkájában is aktívan részt vesz, megalakulása óta vármegyei küldött, két cikluson át vármegyei elnök is volt. A szabályok szerint a harmadik ciklusban már nem indulhatott a posztért, viszont negyedszázada az országos kamarai elnökég tagja is.

A család és a barátok a legfontosabbak

Kocsis László elmondta, ennyi mindent nem lehetett volna családi támogatás nélkül véghez vinni, ezért nagyon hálás a feleségének, aki a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának docense és a két felnőtt fiának is. A főállatorvos két éve már büszke nagypapa is.

– Mindig is a csapatban hittem, a család mellett nagyon fontosak a barátok is. Azt mondják, hogy az embernek egy-két igaz barátja van. Nálam ez nem igaz, minden korszakomban, Gyöngyösön, Szentesen, az egyetemi években, és itt, Hódmezővásárhelyen is lettek barátaim, akikkel tartom a kapcsolatot. Számíthatok rájuk és ők is számíthatnak rám. Ha akár évek telnek is el két találkozó között, ott vesszük fel a beszélgetés fonalát, ahol abbahagytuk. Mindig olyan emberek közé sodort a sors, akik jók és inspiráltak, és akik mellett magam is jobbá, kreatívabbá válhattam. Sokszor együtt, közösen maradandót hozunk létre. Mi együtt örülünk a másik sikerének és szervezünk közös programokat is, amelyek mindig új energiával töltenek fel – fogalmazott Kocsis László.