A világháborúk erdélyi halottainak állítottak emléket

November 2-án – öt nappal a premier előtt – tekinthette meg a szegedi közönség Bubryák István legújabb, Sírjuk felett száz virág című dokumentumfilmjét a Somogyi-könyvtárban. A tavaly októberben forgatott alkotás az Úz patak völgyébe, Erdély délkeleti csücskébe kalauzolja nézőit, ahol több tízezer ismeretlen katona nyugszik a föld alatt.

Völgy-temető

A vetítésen részt vett a rendező is, aki elmondta, az alkotás nem előzmény nélküli.

– Régóta foglalkozom már az Úz-völgyével. 2012-ben forgattam először a térségről Úz-völgyéből szeretettel címmel. Az a film bemutatta a völgy néprajzát, földrajzát, gazdasági viszonyait, kultúráját, lakosságát. Érintettük természetesen a világháborúk témáját is, és azóta mocorgott bennem, hogy kibontsam e témát – fejtette ki, majd hozzátette: az Úz-völgye tulajdonképpen egy közel negyven kilométeres temető.

A sírhelyeket csak a szájhagyomány őrzi

A világháborúk pusztító harcai áldozatainak egy részét temetőkben, többségüket azonban feltáratlan tömegsírokban, lövészárkokban, bombatölcsérekben, sebtében ásott gödrökben temették el.

– A legtöbb elesett katona testét éppen csak betakarták 30-40 centiméter földdel. Ha betakarták. Persze az is kérdés, hogy ott vannak-e még, ugyanis lehet, hogy az állatok elhurcolták a holttesteket. Ezekről az emberekről senki nem tud semmit. Úgy gondolom, hogy több mint száz, illetve több mint hetven év elteltével a leszármazottak természetes kívánsága, hogy tudhassák, hol nyugszik egykori felmenőjük – fogalmazott Bubryák István.

Mindössze négytagú stábjával végzett gyűjtőútjuk során 27 temetkezési helyet jelöltek meg helybeliek visszaemlékezései, szájhagyományok, térképek és írásos emlékek alapján. A területek egy részét talajradarral vizsgálták, más helyszíneken a teraszos kialakítású, vagy sírhantokról árulkodó domborzat, a környezetükhöz képest túl fiatal fák, vagy éppen egy helyi lakos által talált, föld alól kibukkant bakancsmaradvány árulkodott a vélhetően a mélyben rejtőző holttestekről.

A jövő feladata

Az alkotás célja tiszteletadás, emlékállítás és figyelemfelhívás egyben – hangsúlyozta a rendező. A völgyben számos nemzet halottai nyugszanak ismeretlenül. Többek között magyarok, németek, osztrákok, románok, szerbek, szlovákok, zsidók, cári és szovjet oroszok, ukránok, kirgizek, grúzok.

– Úgy gondolom, a politikának volna egy nagy feladata. Ki kellene ásni, és azonosítani kellene a halottakat, majd pedig eltemetni. Persze, ha ez nem következik be, és csak úgy ott maradnak, akkor is mindig lesz a természet révén sírjuk felett száz virág – mondta, majd kiemelte: az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, valamint a Szovjetunió utódállamainak a gyászhoz és az emlékezéshez, korántsem a tulajdonláshoz van joguk.

A film epilógusában egy olasz, első világháborús ezredparancsnok sorait idézi, melyeket egy, a harcokban elesett, magyar hadapród szüleinek írt: „a síron túl már megszűnt a gyűlölet”.

Az alkotás premiervetítését szombaton délelőtt tartják a Belvárosi Mozi Zsigmond Vilmos termében.