Szegedi városi legendák: csatornák, nem titkos alagutak

Egykor alagutak biztosították, hogy menekülni lehessen a szegedi várból – újra és újra felbukkan a legenda. Szeged alatt már több olyan téglaépítményt is találtak, amiben akár egy-egy ember is elférne, de ezek nem alagutak voltak, hanem – bármilyen kiábrándító is – csatornák.

Farkas Judit

Vannak várak, ahol építettek menekülő alagutakat, a szegedi nem tartozott ezek közé.

Forrás: Móra Ferenc Múzeum Régészeti Osztály

A legenda szerint Rózsa Sándor alagúton szökött ki a szegedi várból. A Móra Ferenc Múzeum régészei ma is gyakran belefutnak a kérdésbe: na, de mi a helyzet a szegedi alagutakkal, amik a várból biztosítottak menekülőutat? A város területén zajló munkálatok során a munkagépek gyakran akadnak téglából készült, boltozott építményekbe, ezek alagutaknak tűnhetnek a laikus számára.

Csatornarendszer

A vár és a múzeum közti feltárás során is találtak ilyen rejtélyes építményeket, amikor a vár régi falait kutatták, tudtuk meg Löffler Zsuzsannától és Molnár Csillától, a Móra Ferenc Múzeum régészeitől.

Némelyikbe, ahogy fotó is bizonyítja, egy ember is befér – de ezek nem menekülő útvonalak voltak, hanem Szeged első csatornarendszerének részei.

Vannak várak, ahol építettek menekülő alagutakat, a szegedi nem tartozott ezek közé. Fotó: Móra Ferenc Múzeum Régészeti Osztály

Felnőtt is átsétálna

A legelső szegedi csatorna a vár területén épült a 18. század második felében, de a városban csak 1848 után kezdődött meg a csatornázás, kezdetben a felszíni vizek levezetésére. A feltöltés előtti kis tavacskák, csöpörkék eltüntetése volt az építők célja, emiatt a csatornák a Tisza felé lejtettek.

Egységes csatornahálózat csak a Nagyárvíz után épült ki a városban, Lechner Lajos irányításával:

a „Lechner-csatornák” némelyikében egy felnőtt ember is tudott volna sétálni, a kisebbek méteres átmérőjűek – mesélték a Móra Ferenc Múzeum régészei.

Szeged legrégebbi feltárt csatornája a Vármúzeum felújításánál került elő.Fotó: Móra Ferenc Múzeum Régészeti Osztály

A Tiszába torkolltak

Rózsa Sándor már csak azért sem tudott volna ezeken keresztül kiszökni a várból, mert mind a Tiszába torkolltak – de nem vezettek át a folyó alatt, hiszen azt a mai technikával sem lenne egyszerű kivitelezni.

Vannak várak, ahol építettek menekülő alagutakat, a szegedi nem tartozott ezek közé.

Ezek az alagutak is rövidek voltak, arra jók, hogy kijussanak rajtuk a vár területéről. Nem kígyóztak hosszan a föld alatt, mint egy-egy kiépített csatorna.

Így menekült Rózsa Sándor
A karcagi Morgó csárdához is kapcsolódik egy történet, miszerint Rózsa Sándor és más betyárok a csárda alatti alagúton menekültek, ha megjelentek a pandúrok. Sántha József, a Karcagi Városvédő és Szépítő Egyesület tiszteletbeli elnöke nyilatkozta a megyei napilapnak: csapóajtón lehetett a pincébe lejutni, ahonnan egy alagút vezetett a debreceni határ felé lévő Ágota csárdához. A múlt században még megvoltak a nyomai.

A vásárhelyi alagút
2018-ban a tramtrain kapcsán végzett munkálatoknál találtak egy mély, boltíves, téglázott üreget. Hamarosan kiderült, hogy a rejtélyes üreg egy belvízcsatorna főgyűjtőjének fedett szakasza a vasútállomás mellett, amely nyitottan folytatódik a METRIPOND mellett, a Hódtó-Kis-Tiszai belvízcsatornáig. A Kutasi út alatt, az egykori téglagyár közelében azonban valóban húzódott két alagút, ezeken szállították lovas csillével, kisvasúti sínen a kitermelt agyagot a formázóba és az égetőbe. A Hódmezővásárhely alatti alagútrendszerről Szenti Tibor néprajzkutató azt nyilatkozta lapunknak, hogy legenda.