Sorozatkritika: A tanácsadó

Már az első rész után világossá válik, hogy A tanácsadó erőteljesen rétegsorozat, vagyis nem fog mindenkinek tetszeni. Ezt az állítást tanúsítják a nemzetközi színtéren eddig megjelent kritikák is, amelyek sok esetben nem is igazán tudják hová tenni ezt a mindössze nyolcszor félórás alkotást. Tony Basgallop sorozata valójában egy adaptáció: egy bizonyos Bentley Little azonos című regényéből (The Consultant) készült, ami hazánkban sajnos még nem kapható. Hogy ez a kiadói adósság továbbra is adósság marad-e, az a sorozat itthoni sikerétől is függhet – rajtam nem fog múlni a kiadás, az biztos.

Műfaját tekintve A tanácsadó a thrillerhez áll a legközelebb. Ha pontosabbak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy lélektani thriller, aminek atmoszféráját sötét, szatirikus humor lengi körül. Sztorija a fausti történethez kapcsolódik. Már maga a mű címe is előrejelzi, hogy az ördögi karakter látszólag semmit sem csinál, pusztán tanácsokat osztogat, amiről az ember majd eldönti, hogy megfogadja-e őket. Az ördög legfeljebb csábít, de a tettek mezejére már az ember lép – amennyiben szerződést köt a sötét oldallal. A Christoph Waltz által életre keltett Regus Patoff úgy foglalja el egy videójátékokat fejlesztő cég megüresedett vezetői pozícióját, hogy közben csak arra vár, mikor adhatja át a helyét valaki másnak, egy arra alkalmas embernek. E rejtélyes figura hatalma tehát csak addig tart, amíg át nem adja a hatalmat annak, aki nemcsak megfogadja a tanácsokat, hanem maga is eljut odáig, hogy tanácsokat adjon. Hogy ennek a hatalomnak a megszerzéséhez az embernek gyakorlatilag ki kell vetkőznie önmagából, az egy szükséges velejáró, a próbatétel teljesítése. Az ördögnek nincs mindenkivel terve, csak az arra legméltóbbakkal. Le kell szögezni ugyanakkor, hogy az eddig leírtak csak egyféle értelmezése A tanácsadónak. A címszereplő van annyira misztikus figura, hogy megnyissa az értelmezések különböző horizontját. Mindazonáltal az is elképzelhető, hogy többet látok bele a sorozatba, mint ami valójában benne van. Ha valakinek már az első epizód sem nyeri el a tetszését, az ezt követően akár bele is unhat a továbbiakba, mert az információk adagolása bizony nem tökéletes. Túl kell lenni a játékidő felén ahhoz, hogy végre érdemleges információk birtokába juthassunk, és még azokról is kiderülhet később, hogy tévútra visznek. Az persze, hogy ekkor már túlvagyunk a játékidő felén, annyira nem vészes, ugyanis – mint ahogy már említettem – A tanácsadó egyáltalán nem hosszú, simán ledarálható az egész sorozat egy délután alatt. A készítők engem

már a cold opennel kilóra megvettek, pedig a címszereplő akkor még épphogy csak megjelent – szó szerint a semmiből.

Van egy igazán markáns, vészjósló hangulata a sorozatnak, ami több tényező összeadódásából ered. Az alkotók remekül bánnak a színekkel, kihasználva a színszimbolikának köszönhető többletjelentést. A címszereplő alulról történő fényképezése látványosan gyakori, ahogyan az is, hogy csak üvegen keresztül látjuk Regus Patoff homályos alakját. Előbbi talán a hatalmat, utóbbi pedig a kiismerhetetlenséget fejezi ki. Christoph Waltz alakításáról is szót kell ejtenem, ugyanis az ő teljesítménye is rengeteget hozzátesz A tanácsadó hátborzongató atmoszférájához. A felvezetőben már említettem, hogy az osztrák színész már két Oscar-díjjal is büszkélkedhet (Becstelen brigantyk és Django elszabadul), én mégis azt megkockáztatom, hogy sosem volt még ennyire jó. Ha más nem, az, hogy egy ilyen kaliberű művész elvállalta a sorozat főszerepét, bizonyítja, hogy nem akármilyen sorozatról van szó. Hála Waltz alakításának Regus Patoff delejező tekintete a mű megtekintése után még sokáig velünk marad. Mindezeken túl emlékezetes A tanácsadó intrója is, amiben ördögien rejtélyes, vagy inkább rejtélyesen ördögi motívumok bukkannak fel, vészjósló zenei aláfestés kíséretében.

Színészi fronton Waltz mellett két ifjú titán jeleskedik. Az egyikük Brittany O’Grady, aki a Fehér Lótusz első évadából lehet ismerős, a másikuk pedig az a Nat Wolff, aki huszonnyolc éves kora ellenére már igen tekintélyes filmográfiával rendelkezik (pl. Papírvárosok, Csillagainkban a hiba). Ők ketten remek asszisztenciát szolgáltatnak Christoph Waltz alakításához. És hogy mit hoz a jövő a sorozat számára? Azt gyanítom, hogy A tanácsadó megmarad minisorozatnak, hiszen egyrészt normális módon be lett fejezve, másrészt regényből készült, ami eleve egy kész mű, harmadrészt pedig egyelőre nem olyan sikeres, mint amilyennek szerintem lennie kellene.