Pápák

Lukács Sándor kapta Makón a Páger-gyűrűt. Erről eszembe jutott, hogy amikor megjelent a Két pápa című film az egyik streaming-szolgáltató műsorán, többször is megpróbáltam végignézni. Nem sikerült, három egymást követő este alatt összesen 50 percnyit sikerült belőle megnéznem, mindhárom alkalommal elaludtam rajta. Negyedjére már nem próbálkoztam, úgy döntöttem, nem nekem való.

Tudják, ez az a film, amelyikben Ferenc pápa és elődje, XVI. Benedek pápa folytat fiktív párbeszédeket. A fikció annyiban igaz, hogy bár a két ember feltehetően többször is találkozott személyesen és beszélgettek is, a filmben elhangzó jelenetek valójában sohasem történtek meg. A két pápa által elmondott mondatok ugyanakkor nem fiktívek, azok a való életben tényleg elhangzottak, interjúkban, nyilatkozatokban, más személyekkel folytatott párbeszédekben. A film tartalmának ismertetése után sok mindenre gondoltam, de arra pont nem, hogy többszöri próbálkozásra se tudom végignézni.

Aztán körülbelül egy éve Szegeden meg lehetett nézni a filmből készült színdarabot Jordán Tamással és Lukács Sándorral a két főszerepben. Bevallom őszintén, a filmmel kapcsolatos tapasztalataim miatt elgondolkodtam, hogy elmenjek-e egyáltalán. Végül a szereplők miatt úgy döntöttem, megnézem, végtére is nem láthatom minden másnap színpadon szerepelni őket. És milyen jól tettem. A darab minden volt, csak unalmas nem, a szereplőket pedig nyilván nem kell bemutatni senkinek.

Ha bárhol járnak az országban, és lehetőségük van rá, mindenképpen nézzék meg a darabot, amelyben a színészet pápái játsszák a főszerepeket.