Arany középút

Mit tegyünk a klímaváltozás ellen? Az – egyelőre szerencsére csak Európa nyugati felén – autóforgalmat személyes blokáddal akadályozó, műemlékeket rongáló aktivisták szerint mindent és azonnal, de az sem elég. A másik véglet képviselői szerint a klímaváltozás miatti aggodalom egyszerű hiszti, esetleg üzleti és hatalmi célokat szolgáló konspirációs teória, maga a jelenség pedig egyszerűen nem létezik – tehát nincs mi ellen fellépni.

Jómagam a két szélsőség közötti arany középutat vallom. Azt, hogy az éghajlat változóban van, személyes tapasztalataim alapján is állítom. A pánikkeltést viszont feleslegesnek tartom. Inkább annak vagyok a híve, hogy tegyük meg az észszerűség keretei között maradva mindazt, ami ebben az ügyben lehetséges. Az életünket ugyanis – erről írtak tanulmányt nemrégiben a Szegedi Tudományegyetem kiváló szakemberei – már ebben az évtizedben döntően befolyásolja a klímaváltozás.

Ez ellen pedig, még ha legnagyobb részt az ipari kibocsátás is a felelős érte, apró lépéseket helyi szinten, akár egy-egy faluban is lehet tenni. Mire gondolok? Mondjuk arra, hogy egyre-másra kapunk hírt középületek, intézmények energetikai felújításáról. Vagy például hogy az esővíz-elvezető rendszerek kistelepüléseken mostanában zajló felújítása alkalmával gondoltak a vízmegtartásra: a mederbélelés nem zárt, a csapadék egy része a talajba tud szivárogni, és záportározókat is építenek a rendszerekhez.

A jó példákat szerencsére lehetne még sorolni. Ezek egyenként ugyan csak cseppet jelentenek a tengerben, de összességében figyelemre méltóak, ráadásul követendő példát jelentenek mindannyiunknak.