Mindennapi szőrözésünk

Egy robotkutyáról mutattak be felvételeket az egyik hazai tévécsatorna magazinműsorában. A kutya egy informatikai cég „házőrzője”, feladata többek között, hogy a fárasztó szellemi munka közben kicsit felfrissítse a dolgozókat, akik kiviszik sétálni a fémebet, különböző feladatokat adnak neki. A cég vezetője szerint volt, aki direkt a robotkutya miatt választotta a cégüket.

Amellett, hogy elismerem, hogy a robotokra bizonyos területeken nagy szükség van, például inkább egy robotot, ha tetszik robotkutyát küldjenek felderíteni az égő házba, vagy veszélyes rendőri akcióba, mint embert, na de, hogy a kis házi kedvencek szerepét betöltse…

Tavasz van, a szőrváltás ideje. Az ablakon besütő nap fényében világosan látszik, ahogy Sárika cicám kihulló szőre, minden egyes simításom után vad táncot jár a levegőben. Jól ismeri ezt a tavaszi időszakot minden macskás és kutyás. A minap olvastam, hogy a cicáknak egy négyzetméteren 20-25 ezer szál szőrük van. Nos, akkor a rendszeres fésülés ellenére egy simogatás alkalmával abból mennyi száll vedléskor a levegőbe? Mennyi ez a szám, ha az én estemben ezt beszorozzuk nyolccal?

Kedvenc macskás csoportomban is a szőr lett a beszédtéma. Van, aki a macskája színével megegyező színű szőnyeget keres, más meg valami csodaszerszámot, amivel a bútorkárpitról, vagy éppen a ruháról is leszedhető a szőr.

Én is vadul takarítom a vedlés nyomait, a kukába kerülő szőrrel valószínűleg be lehetne már fedni egy csupasz robotkutyát, amelyik ugye fémből van és persze nem vedlik. De a kis kedvenceimet a szőrös kellemetlenségek miatt sem cserélném le egy gépre. Mert azokat hiába fejlesztik, akkor sem lesznek olyanok, mint ezek a szeretetgombóc cicák, kutyák, mert lelket nem tudnak beléjük lehelni az informatikusok.