A makói fotográfus, Homonnai Nándor képei otthon, Székelyudvarhelyen

– Büszkeség nekünk, hogy szülővárosába egy kiállítás erejéig visszavihettük Homonnai Nándor makói életét, munkásságát és emlékezetét – mondta a József Attila Múzeum igazgatója, Szikszai Zsuzsanna annak kapcsán, hogy ezekben a napokban Székelyudvarhelyen látható a századforduló legismertebb fotográfusának néhány képe az intézmény gyűjteményéből. A különleges tárlat egy hónapig vendégeskedik a székelyföldi városban.

Huszonnégy évesen került Makóra

Homonnai Nándor Székelyudvarhelyen született 1880. január 16-án. Feltehetőleg Kolozsváron sajátította el a szaktudását, és magával hozta Erdély fellegvárának szellemiségét is. Csanád vármegye akkori székhelyére feltehetőleg édesapja, Homonnai Adolf kereskedelmi kapcsolatai sodorhatták. A 24 éves ambiciózus fényképész végül úgy döntött, hogy a virágzó Marosmenti városban telepszik le, alapít családot és kezdi egy hivatásos fotográfus mindennapi életét. Szaktudása, szorgalma révén hamar beilleszkedett a hagymakertészetéről ismert, kereskedőktől, iparosoktól nyüzsgő több mint harmincezer lelket számláló város társadalmába. 

A színházi lapban is hirdetett

1904 áprilisában érvényesíttette iparbejelentését a hatóságoknál. Első hirdetéseit az évadját nyitó Hollósy Kornélia Színház naponta megjelenő Makói Színházi Lapok című lapjában, a Cigánybáró szereposztása felett jelentette meg, tudatosan célozva meg a művészetpártoló közönséget. Minőségi, igényes munkáival hamar maga mögé utasította a város többi műtermét. Több mint egy évtized után, anyagi gyarapodása révén lehetősége nyílt új házat építeni, amelynek felső szintjében tervezett egy napfényműtermet. Ez a Deák Ferenc utca elején, a mostani könyvtárral szemben – üzleti szempontból kedvező helyen, a főtér és a piac közelében – épült meg. 

Remek emberábrázoló fotográfus

Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató lapunknak küldött visszaemlékezése szerint Homonnai remek emberábrázoló fotográfus volt. Műterme a háború alatt is működött: családok örökítették meg magukat és küldték ki a képet a harctéren szolgálóknak, vagy szabadságos katonákról készültek fényképek egyenruhában. A háború után a fényképészek helyzete is rosszabbra fordult, legjelentősebb fotói mégis ekkor készültek el. Megörökítette például a makói fából épült színház lépcsőin, csoportképen Juhász Gyulát, József Attilát, Móra Ferencet és helyi, illetve szegedi barátaikat. Ott volt a jángori zsidó temetőben is, ahol megemlékeztek a fiatalon elhunyt Makai Emil költőről és neki köszönhetjük az Espersit János otthonáról, dolgozószobájáról készült felvételeket, valamint a híressé vált József Attila-portrékat. 

32 évig működött a műterem

Homonnai Nándor 1927-ben, egy hirtelen betegség következtében, mindössze 47 évesen hunyt el. Halálával Makón lezárult a leghíresebb helyi fényképészet működésének egy jelentős korszaka. Munkáját fia, Zoltán vette át – ő később a fővárosba költözött. A Homonnai cégjelzést viselő műterem 1936-ig működött az örökösök irányításával. Ez 32 éves történetével a maga nemében a leghosszabb ideig fennálló, legtekintélyesebb volt a városban, amely önmagában is sokra becsült ipar- és kultúrtörténeti emlék volt. Az épületet a 1980-as években bontották le. 

Képei az 1950-es években kerültek a múzeumba

A makói József Attila Múzeumban található üvegnegatívok Péter László igazgatósága alatt kerültek az intézmény birtokába az ötvenes évek elején. Ezek zöme az úgynevezett Homonnai-gyűjteményből származik, szám szerint 16 ezer 616 darab. A hagyaték digitalizálását 2014-ben kezdték el a lelkes múzeumbarát, Halász Tamás segítségével. A fényképek sokat segíthetnek például az 1920-as évek viseletét kutató néprajzosoknak és történészeknek, de fontosak várostörténeti szempontból és a magyar irodalomtörténet számára is.