Kultúra

2022.04.24. 14:38

Primavera: a természet és a kortárs művészet találkozása

Az ősi hagyományok és a kortárs művészi útkeresés ötvözetében, három huszonéves hódmezővásárhelyi művész közös tárlata nyílt meg a Nemzetközi Kerámia Központban. A kiállítás az idén 25 éves kerámia szimpózium egész éves programsorozatának nyitánya.

Tábori Szilvia

A természet, a tavasz ihlette a három alkotó műveit. Fotó: Karnok Csaba

Fotó: [email protected]

Közösen kialakított műteremben alkot a három 27 éves hódmezővásárhelyi fiatal, Gheorghita Bori szobrász, Nagy-György Ágnes, illetve Sebesi István keramikusok. Bár eltérő technikával dolgoznak, a természet, a tavasz ihlette Primavera című tárlatuk szépen mutatja metszéspontjaikat. Míg Bori és Ágnes a klasszikus, tradicionális irányt képviselik, harmadik alkotótársuk már a modern technológia létjogosultságát kutatja. Tárlatuk az idén 25 éves kerámia szimpózium egész éves programsorozatának nyitánya. 
 

Kortárs emberi állapot 
 

A természetből, a természettudományokból és a pszichológiából merít ihletet Gheorghita Bori szobrászművész. Legutóbb olyan témák foglalkoztatták, mint a változás, növekedés, mentális egészség és a valóságunkról alkotott kép. Alkotásai a kortárs emberi állapot, az Én, a test és az identitás, valamint a változás eszméi körül kapcsolódnak egymáshoz.

A pandémia idején készült műveiben megnyilvánul a bezártság, az elszigeteltség nyomása és annak hatása az egyénre. Kizárólag természetes anyagok, mint például kő, gipsz, fa és kristályok felhasználására koncentrál. Mint a korábban már az Őszi Tárlatokon is bemutatkozó művész elmondta: kihívás számára, hogy a keménynek, nehezen megmunkálhatónak tartott anyagból finom, könnyed formákat alakítson ki. Olykor kevéssé szokványos térbeli elhelyezkedéssel, pont, mint a falra felszerelhető, gyökérzetet formázó alkotásával. Bár az látszólag nem a tavasz jöttét jelzi, ám a fiatal művész erről úgy fogalmazott: benne a tulipán merül fel, a földben várakozó gumók, a télen a földben a tavaszra várakozó növényekre gondol. Ezzel a munkával részben az itthoni életére szeretne reflektálni, hiszen az ember vissza- és hazatér a gyökereihez, az otthonához, és onnan növekszik magasabbra. 
 

A moha élete vázában 
 

A funkcionális tárgyként is működő kerámiaszobrok alkotója, Nagy-György Ágnes ismét azzal kísérletezett, hogy a felhasznált anyagok miként viselkednek égetéskor, ezt állította párhuzamba a természetben zajló folyamatokkal. Magvak című sorozatában az agyag saját mozgását helyezte előtérbe, miközben a kifakadó rügyre, a tavasszal kibomló, növekvő, változó magra reflektál. Lenyomatok című fali plasztikái az idő és a természeti erők lenyomatait őrzik. A nyers agyagtárgyak természeti hatásoktól formálódtak, majd fatüzelésű kemencében kiégetve kerültek maradandóbb állapotba. Így az őszi esős időszak véletlenszerű eseményei rögzültek. Vázaplasztikáiban pedig moha növekszik, ismét a különböző anyagok egységét, együttélését jelképezve. 
 

Múlt és jelen találkozása 
 

Sebesi István keramikus a kor 3D-s technikáit a hagyományos és tradicionális kerámia sorozatgyártással igyekszik összhangba hozni. Rámutatva arra, hogy nem feltétlenül elidegenítendő az, ami új és szokatlan. Izgalmas dolgok jöhetnek létre a tradicionális és modern technológia ötvözetével. A Primavera tárlaton kiállított munkáit az Angliában felfedezett Carlisle Székesegyházban található áttört burkolat ihlette. Installációi alkotóelemeit 3D nyomtatással, illetve tradicionális sokszorosító technikákkal készítette, a múlt és jelen találkozását képviselve. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában