Migráció a kamerán keresztül - fotók

Az elmúlt években terepkutatásaik során a Migrációkutató Intézet munkatársai a migráció számos típusával és arcával találkozhattak Európában és azon túl is. Az utazások, találkozások során fényképek ezrei készültek, ugyanis az intézet munkatársait többször fotósok is elkísérték útjaikra, köztük Gyurkovits Tamás. De újságírók, haditudósítók is jártak a helyszíneken, többek közt Jászberényi Sándor. Munkáik, tapasztalataik inspirálták a Mathias Corvinus Collegiumot arra, hogy egy vándorkiállítást készítsenek a fotósok, újságírók képgyűjteményéből és ezáltal közelebb hozzák a látogatókhoz a migráció szerteágazó világát. Az egy hónapig látható tárlatot a szegedi képzési központban hétfőn nyitották meg.

Gyurkovits Tamás képein keresztül a déli határra és Szerbiára nehezedő migrációs nyomást láthatják a látogatók, valamint az orosz-ukrán háború elől menekülőkről is hozott Szegedre fotókat. Eközben Jászberényi Sándor munkái által főként a menekülő afrikaiak életébe tekinthetünk be, így például Kongóból menekülő gyermekeket is bemutat.

A megnyitón egy beszélgetés erejéig Párducz Árpáddal, a Migrációkutató Intézet kutatójával is egy asztalhoz ültek. A beszélgetésre Jászberényi Sándor haditudósító azt a 13 kilós, lövedékálló mellényt is magával hozta, amellyel a helyszíneket járja Press felirattal, valamint a sisakját is bemutatta a hétfői eseményen. Ő többek közt arról beszélt, hogy megbukott az az állítás, hogy a Föld forrásai végtelenek, hiszen a mezőgazdaság alapja a műtrágya, melyhez foszfor kell, azonban azt csak Észak-Afrikában találni, miközben a kontinensen olyan szintű népességrobbanás van, hogy még ebben az évtizedben 200 millióval többen lesznek.

Megjegyezte, tömegek indulnak onnan útnak a források és a jobb élet reményében, ez viszont kihívás elé állítja az olyan európai nemzetállamokat, mint Szlovákia, Románia vagy Magyarország. Úgy véli, ezeknek az országoknak meg kellene vizsgálnia a migráció gyökerét, és utána döntenie kellene a csoportok integrációjáról, hiszen Európában drasztikusan fogy a lakosság, miközben Afrikában népességrobbanás van. Persze szerinte is először helyben, Afrikában kellene kezelni a problémát.

Fotós kollégája, Gyurkovits Tamással elmondta, pozitívan fogadták őket azok az emberek, akik a képeken láthatók, hiszen mindig elmondják számukra, hogy azért jöttek, hogy az ő helyzetüket bemutassák a nagyvilág számára, így nyitottabban beszélnek és állnak kamera elé. Kiemelte, a migrációnak igen sok arcát igyekezett bemutatni a képein keresztül, így Szerbiában, az ukrán-magyar határon és a BOK Csarnokban is készített fotókat. Mindegyik kép más sorsot mutat be, így szemlélteti azt velünk, hogy mennyi vetülete van a migrációs kérdésnek – részletezte.

Hangsúlyozta, nemcsak drámai, hanem pozitív vetülete is van a bevándorlási folyamatnak. Kedvenc képei közé tartozik az a műve, amin egy kislány látható macskával a kezében, aki épp akkor érkezett meg Budapestre és boldogság van az arcán, mert végre biztonságos helyen van. De szintén közel áll hozzá az a fotó, amit akkor készített, amikor több ezer emberrel volt tele a Nyugati pályaudvar, hiszen elképzelhetetlen volt számára pestiként, hogy a városban valaha ilyen lesz.