Kelemen László emlékezete Csanádpalotán

Kis híján elfelejtették, nyughelye fölé emeletes lakóházat terveztek építeni, végül azonban mégis újjáéledt Kelemen László, az első magyar színigazgató kultusza Csanádpalotán. Az egész egy újságcikkel indult, ami felhívta a figyelmet sírjának elhanyagolt állapotára – ma egy szépen gondozott emlékparkban áll, szellemiségét pedig alapítvány őrzi, többek között színjátszó találkozók rendezésével.

Szabó Imre

A temető, ahol Kelemen László örök álmát alussza, Csanádpalota belterületén, a központtól nem mesze volt fellelhető. Ide 1966-ig temetkeztek. Akkor lezárták, mivel már nem volt több hely. A sírkertet nem gondozták, belepte a gyom, a nyughelyekkel sem törődött senki. A palotaiak nagyrészt megfeledkeztek arról is, milyen jeles személyiség nyugszik ott. Azt tervezték, hogy a temetőt felszámolják, a helyére pedig egy társasházat építenek.

Egy újságcikk hatása

Hogy végül mégsem így történt, az – legalábbis jelentős részben – egy újságcikknek köszönhető. Az írás, amelyben felhívták a figyelmet arra, milyen elhanyagolt Kelemen László sírja, 1991. november 14-én jelent meg a megyei napilapban. Szerzője, Csúri Ákos megdöbbenve örökítette meg az áldatlan állapotokat.

– Az ember joggal hinné, hogy vajon honnan ismernék Csanádpalota nevét széles ez országban, ha nem Kelemen sírjáról – jegyezte meg. Ennek hatására a kilencvenes évek elején néhány helyi lokálpatrióta úgy döntött, létrehoz egy alapítványt Kelemen László emlékének ápolására. A történetet ennek az alapítványnak a jelenlegi kuratóriumi elnöke, a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársa, Ádók Péter elevenítette fel a makói Honismereti Kör összejövetelén a napokban.

Zarándokhellyé akarták tenni

Mint elhangzott, az 1993-ban bejegyzett Kelemen László Emlékéért Kulturális Alapítvány fő célja az volt, hogy zarándokhellyé tegye az első magyar színigazgató sírját, Csanádpalotát pedig felhelyezze a magyar színjátszás térképére. Elsőként az egykori temető 1863-ban épült kápolnáját újították fel, a 90-es években, több szakaszban. Az alapítvány első elnöke, Ádók István – a jelenlegi elnök édesapja – levélben kérte fel az akkori köztársasági elnököt, legyen az emlékhely védnöke. Ő azonban azt javasolta, legyen a védnök inkább a Nemzeti Színház mindenkori igazgatója. Így lett ez elsőként Ablonczy László, akinek köszönhető többek között, hogy a Nemzeti Színház akkoriban elhozta Palotára az Advent a Hargitán című darabot. Ez nagy sikert aratott. Ablonczy máig lelkes támogatója az alapítványnak.

A színjátszókat is várják

Az egykori temető helyén 1997-ben kezdték el kialakítani az ott ma is látható emlékparkot. Ezt kezdetben maga az alapítvány gondozta, ma már a helyi önkormányzat. Nemzeti ünnepeken itt rendezik a megemlékezéseket. Vannak itt kopjafák, hősi panteon, székelykapu, Kelemen sírja pedig nem csak megújult, de épült hozzá egy szép boltozat is. Ami pedig a színidirektor szellemiségét illeti, Csanádpalotán eddig 11 amatőr színjátszó találkozót szervezett az alapítvány.

– Eleinte a környékről, a megyéből láttunk vendégül csoportokat, de az utóbbi néhány évben már a határokon túlról is – mondta Ádók Péter. A résztvevők természetesen minden alkalommal ellátogatnak Kelemen László nyughelyéhez. 2012 és 2014 között pedig egy két és fél éves ünnepségsorozatot rendeztek – ekkor Kelemen születésének, illetve halálának volt kerek évfordulója. Tartottak többek között színjátszó- és néptánctábort, és elkészült egy vándorkiállítás anyaga is.

Ki volt Kelemen László?

Kelemen László Kecskeméten született 1762-ben. Édesapja, Kelemen Mihály nemesi származású volt, édesanyjáról, Török Annáról pedig tudni lehet, hogy makói gyökerekkel rendelkezett. Jogi pályára készült, tanulmányait 1788-ban végezte el, majd Gödöllőn, a Grassalkovich-birtokon kapott állást. Sokat utazott szerte Európában, és céljául tűzte ki, hogy Magyarországon is legyen az ottanihoz hasonló kulturális pezsgés. Az 1700-as évek végén, illetve az 1800-as évek elején ugyan már voltak kőszínházak hazánkban, de mivel a hivatalos nyelv a német volt, magyarul nem játszottak darabokat. Kazinczy Ferenc és Ráday Pál biztatására 1790-ben, Budán alapította meg az első magyar nyelvű színtársulatot. A csapat sok nehézséggel küzdött, 6 év múltán fel is oszlott. Többször megpróbálkozott az újjászervezéssel, de nem járt sikerrel. Élete végén kántortanító lett Ráckevén, majd Makón, aztán Csanádpalotán. 1814 decemberében itt halt meg, a fagyos úton árokba borult a kocsija.