Március 15. értékei közös alapot adhatnak a nemzeti konszenzusra

– Az 1848. március 15-én kirobbant pesti forradalom nem volt előzmények nélküli, hiszen a mintegy negyedszázados re­­formkor már megalapozta a forradalom követeléseinek jog- és időszerűségét a korabeli magyar társadalmi tudatban. Ennek jegyében nem érték vá­­ratlanul az embereket a győztes forradalom után elfogadott áprilisi törvények, amelyek többek között rendelkeztek a nemzeti függetlenségről, a népképviseleti törvényhozásról, a felelős magyar kormányzásról, a törvény előtti egyenlőségről, a sajtó szabadságáról és az alapvető polgári szabadságjogokról – fogalmazott Miklós Péter eszmetörténész. 

A Kodolányi János Egyetemen oktató címzetes professzor elmondta, Szegeden és Csongrád vármegyében is tevékenykedtek ellenzéki politikusok a reformkorban. Megtudtuk, Szegeden Osztróvszky József és Rengey Ferdinánd volt a reformerek vezetője, a vármegyének pedig három cikluson keresztül Klauzál Gábor volt az egyik országgyűlési követe, aki 1843/44-ben az ellenzék vezér­alakjaként, 1848-ban pedig az első felelős magyar kormány ipar-, földművelés- és kereskedelemügyi minisztereként tevékenykedett. Az 1866-ban elhunyt politikus a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik. 

Több ezren álltak nemzetőrnek

– Szegeden a forradalom győzelme után megtartották az országgyűlési választásokat, majd a helyi tisztújítást is, polgármesterré Vadász Manót választották. 1848 őszén azonban a szegedieknek már a délvidéki szerb felkelők elleni harcban kellett részt venniük, hiszen a magyarországi szerbek jelentős része a magyar forradalom ügye ellen és a bécsi Habsburg-uralom mellett fogott fegyvert – árulta el a szakember. 

Hozzátette, Kossuth Lajos a magyar kabinet pénzügyminisztereként és a szabadságharc vezetője­ként 1848 októberében nagy hatású toborzóbeszédeket mondott Hódmezővásárhelyen és Szegeden is, amelyek eredmé­nyeként régiónkból több ezren álltak nemzetőrnek vagy honvédnek. 

Vármegyénk jelentősen érintett volt

– A szabadságharcból kivette a részét Szeged és a mai Csongrád-Csongrád vármegye lakosságának egy jelentős része. Eb­­ben a térségben szervezték meg a későbbi aradi vértanú, Damjanich János vezette harmadik honvéd zászlóaljat. A mai vármegyeszékhely közelében a Habsburg-dinasztiát támogató szerb fölkelők több települést is feldúltak, köztük Szőreget, Deszket és Újszent­ivánt is. Szeged a szabadságharc végső szakaszában, 1849 júliusának utolsó napjaiban a magyar országgyűlés és a kormány székhelye volt, és az 1849. augusztus 5-i szőregi csatát a szabadságharc egyik zárófejezeteként tartja számon a magyar hadtörténet – fejtette ki a szakember. 

Miklós Pé­­ter megje­gyez­­te, kö­tődik még vármegyénkhez a szentesi születésű Horváth Mihály választott püspök, történetíró, akadémikus, miniszter is, aki 1848 júniusától kinevezett csanádi püspök, 1849 májusa és augusztusa között pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt Szemere Bertalan kabinetjében, a második magyar kormányban. Gyermekként egyébként a szegedi piarista gimnázium diákjaként élt a Tisza-parti városban, fiatalon pedig segédlelkészként szolgált Kiskundorozsmán. Forra­dalmi szerepvállalása miatt halálra ítélték, és távollétében – jelképesen – kivégezték. Az emigrációból való hazatérése után Szeged parlamenti képviselőjévé választották, és Rudolf trónörökös egyik nevelője és az akadémia tagja lett. 

Büszkék lehetünk az eredményekre

– Ugyan a magyar szabadságharcot a Habsburgok irányította osztrák és a cári orosz haderő leverte, de a polgári Magyarország létrejöttét megalapozó áprilisi törvények hatályban maradtak, és a dualizmus korában jórészt azokra alapozva indulhatott meg hazánk gazdasági, politikai és társadalmi modernizációja. Március tizenötödikét mint a forradalom ünnepét már 1849-ban megtartották, és egyes közösségek rendszeresen megemlékeztek róla. Hivatalos állami ünneppé azonban csak 1928-ban vált, mai formájában a rendszerváltozás óta ünnepeljük – mutatott rá Miklós Péter. 

Az eszmetörténész professzor kiemelte, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékezete és március tizenötödike ünnepe azt a szellemiséget jeleníti meg, amellyel konszenzust lehet teremteni a magyar társadalomban. Hozzátette, a forradalom főbb követelései – az európai polgári gondolkodásmód, a törvény előtti egyenlőség, a sajtószabadság – mind olyan értékek, amelyeket mindannyian vállalhatunk, és amelyekre mindannyian büszkék lehetünk.