Kincseket rejt a Vicsay-gyűjtemény - Galéria

A leendő múzeumépületet, ud­varán a közel 200 éves tölgyfával, a városvédő és -szépítő egyesület szúrta ki, látott benne fantáziát arra, hogy ott­­hont adjon a helytörténeti tárlatnak. Kalauzunk, Nagy Netta néprajzkutató érdekességként említette, hogy még a 21. században is több eredeti szerszám, eszköz, bútor, öltözék került hozzájuk a helybeli lakosok adományainak köszönhetően. 

Költözött a rendőrség 

Kisteleken már az 1980-as évek elején kezdeményezték, hogy helyi tárgyakból nyíljon kiállítás, de ez kérészéletűnek bizonyult, egy év után helyhiány miatt megszűnt. A település paraszti hagyományait és iparos múltját bemutató és megőrző múzeumi gyűjtemény kialakítására akkor adódott a legjobb és szinte vissza nem térő alkalom, amikor 1999-ben a Rákóczi utca 18. szám alatti önkormányzati tulajdonú ház a rendőrség új épületbe költözésével üressé vált. 

A ház históriája 

A megüresedett ingatlan a 20. század elején épült falusi, polgári kúriaként. A Bertók család tulajdonában volt, többször cserélt gazdát, majd az 1950-es évek elején „államosították”, és ezzel tanácsi tulajdonba ke­­rült. Az 1970-es évektől böl­­csődének, majd óvodának adott otthont, utána, az 1990-es években bérelte a városi rend­őrkapitányság. A benne rejlő lehetőségeket – mint már említettük – a Kisteleki Városvédő és Szépítő Egyesület látta meg, és a megvalósításhoz együttműködésre kérte az önkormányzatot – sikerrel. 

 – közölte Nagy Netta. Hozzátette: a Covid-járvány és az energiaválság idején zárva tartottak, de ezt az időt is hasznosan töltötték, lefotózták és digitalizálták – főleg 2020/2021-ben – a gyűjteményt, amely így tárgyleírásokkal, ismertetőkkel a neten is megtekinthető. 

A gyűjtemény 

A főként néprajzi jellegű anyagot Kistelekről és a környező településekről, például Ópusztaszer, Balástya, Csengele, gyűjtötték, és nagyobb részben tárgyakat, kisebb részben iratokat, egykori bankókat, pengőket, koronákat és fotókat foglal magába. Utóbbiakon láthatjuk Kistelek jellegzetes épületeit, a katolikus templomot és plébániát (utób­bi ma könyvtár), a vasútállomást, a zsi­­dó imaházat, az öreg iskolát és a mai körforgalomban lévő szökőkút eredetijét. Tárlóban tekinthetők meg a múlt század elején megálmodott fürdőközpont jövőt sejtető tervei. A gyűjtemény értékes része a Kisteleken 1902-ben született szobrászművész, Tápai Antal hagyatéka, amit lányai ajánlottak fel, ajándékoztak a város és a múzeum javára, jelenleg a Klebelsberg Művelődési Központ galériáján látható – tudtuk meg Nagy Nettától. 

 – mesélte Nagy Netta, miközben mángorlók, kaszák, sarlók, favillák, Singer-varró­gépek, szövőszék – felnőtt se­­gítséggel szőhetnek is a gyerekek –, és fazekaskorong előtt haladtunk el. 

Látható még az állandó tárlaton paraszti házbelső – tiszta- vagy parádés szobával, konyhával – és háztartás, viselet, valamint a tájra jellemző szántóföldi és állattartó gazdálkodás eszközei, bent és az udvaron egyaránt. Az időszaki kiállítás 2014 augusztusától régészeti emlékeket mutat be tablókon, környékbeli, például baksi és ópusztaszeri leletekkel. Az épületben gyermek- és ifjúsági programok és múzeumpedagógiai foglalkozások megtartására alkalmas terem is található. 

Kedvencek 

– sorolta Nagy Netta néprajzkutató. 

Élő múzeum 

Folyamatos terv a gyűjtemény fokozottan „élő múzeummá” alakítása a népi mesterségek felelevenítésével. A feltételek adottak, mert a környéken található rongyszőnyegszövő, csuhé- és szalmafonó, mézeskalács-készítő, fazekas és szíj­gyártó, és már szóba került, segítséggel szőhetnek a gyerekek. Ami ma is élő, hogy az udvar közösségi rendezvények színtere is lehet, és a programok miliőjét a kellemes környezet, a kert dísze, a tekintélyes méretű közel 200 éves tölgy és a sütésre-főzésre alkalmas szabadtéri kemence biztosítja. Többször tartottak is már az udvaron jó hangulatú összejöveteleket.