Minden munkástelepi lakost megörökít Török János kollégánk

Április végén ünnepelték a Pusztaszerhez tartozó Munkástelep 100 éves évfordulóját. A távolabbról toborzott munkásoknak 1922-ben 96 házhelyet alakítottak ki, ez lett a ma is létező Munkástelep, három utcájával. Az évfordulóra a Délmagyarország fotóriportere, Török János is készült. A maga módján járult hozzá az ünnepléshez és ahhoz, hogy Munkástelep neve fennmaradjon és lakói se vesszenek soha a feledés homályába. 

Különleges kordokumentum

– Olyan különleges projekten gondolkodtam, ami egyben kordokumentum és megőrzi az én nevemet is – mondta János, aki egyik hétvégén a többkilós fotósfelszereléssel a vállán, elindult és lefotózta az összes munkástelepit, aki hagyta magát. Négy család ugyanis nem akart szerepelni, nem kívántak élni a lehetőséggel, hogy fennmaradjanak az utókornak egy olyan fényképen, amelyet a jövőnek megőriz a múzeum. A sorozat még nincs kész. Eddig egy nap alatt öt kilométert gyalogolt. Lefotózta a telep legidősebb lakóját is, egy 94 éves nénit, aki saját lánykori portréját fogja a képen. Érdekes történetekkel is találkozott. Az egyik pár nemrég szakított, így a fiatalember nem akarta, hogy lefotózzák, mondván, ő már nem telepi. Sokaknak fontosak a háziállataik, így került az egyik képre Mogyoró, a bárány. 

Legfontosabb feladat a megörökítés

– A fotográfia szerteágazó dolog. Korniss Péterre utalnék, akinek most jelent meg a könyve, 55 éve Erdélyt fotózza, és ő mondta, hogy szerinte a fényképezés legfontosabb feladata a megörökítés, és ebben én tökéletesen egyetértek vele – kezdte Szarka Klára fotótörténész, aki csaknem három évtizede kutat és publikál fotótörténeti témákban. (Korniss munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása – a szerk.) 

– Annak idején erre találták ki a fotográfiát. Azt gondolom, mesterséges intelligencia ide, technológiai változások oda, ez megmarad, mert ez az alapja és értelme a fényképezésnek. Személy szerint kevés ennél fontosabb, érdekesebb, izgalmasabb dolgot tudok elképzelni – magyarázta Szarka Klára. 

Időben vagy térben dokumentálnak

A fotótörténész be­szélt Löki Viktorról, aki a Streets of Debrecen című 2017-ben indult te­­matikus fo­tóprojektjében azt a célt tűzte ki, hogy Debrecen minden egyes utcáján készüljön legalább egy digitális fénykép. Városi kószálása során beszédbe elegyedik a helyiekkel, kérdezgeti őket a mindennapjaikról, lehetőség szerint portrét készít róluk, majd emlékezetből lejegyzi az elhangzottakat. 

– Ez jellemző a fotográfusok egy részére. Akik elkötelezettek a dokumentarista fotográfia, a megörökítés mel­­lett, gyakran tesznek arra kí­­sérletet, hogy időben vagy térben kiterjesztve, adott időpontban, alkalommal valamit történés okán fényképeznek – magyarázta a szakember, aki abszolút izgalmas és nagyon szép kezdeményezések nevezte Török János ötletét. 

Munkástelepiek mondták Jánosnak

Néhány munkástelepit Török János kollégánk a fotózás közben arról kérdezett, hogyan látják a saját és lakóhelyük jö­­vőjét. 
– Őszintén remélem, még lesz Munkástelep. Nyilván az a tendencia, hogy elköltöznek a fiatalok. Mondjuk én is, én már nem lakom itt, csak hazajárok. Abban bízom, hogy ugyanilyen nyugodt, csöndes kis hely ma­­rad. A jövőben nem papírképen fogják majd nézni ezeket a képeket, hanem digitálisan. Remélem, a tájvédelmi körzet megmarad, és a falu is marad ilyen régiesnek és barátságosnak – mondta a 23 éves Forgó Ágnes. Kordás János 84 éves, és nem túl derűlátó. Szerinte minden csak rosszabb lesz. Hozzátette, szívesen megnézné ötven év múlva azt a kiállítást, amelyen az ő képe is ott lesz.