Palóc nyelvjárásban elevenedett meg a mese – Fotók

Mire elég néhány kékfestő vászon, egy szőlőprés, pár tökfej, két gereblye, egy kapa, egy kard és két szőlőfürtös fiatal? Écsi Gyöngyi felvidéki bábművész kezében vitathatatlanul varázslatra. Erről a szegedi közönség szombaton a Kövér Béla Bábszínházban győződhetett meg a saját szemével, fülével és persze szívével. 

A szlovákiai Hetényben élő lelkész-előadóművész a 10. Színházi Olimpia keretében zajló Bábszínházi Világtalálkozó Határtalanul magyar elnevezésű programjának vendégeként érkezett a napfény városába. Szőlőszem Kálmán meséjét hozta magával, amelynek történetét ékes palóc nyelvjárásban adta elő sok-sok népdallal és humorral fűszerezve. A zenei aláfestésről népi hangszerein Kováts Marcell gondoskodott, aki kecskedudát, tárogatót, tekerőlantot és furulyákat is megszólaltatott. 

Écsi Gyöngyi kezében a tökfejek királlyá és királynővé, szegényemberré és -asszonnyá éledtek, a kapa lóvá, a gereblyék acsarkodó, éhes fenevaddá változtak. Az interaktív előadás során a közönségnek is jutott bőven vidám feladat, együtt énekeltek, tapsoltak, sőt szerepeltek az előadóművésszel. A kisfiúk Szőlőszem Kálmán, de ádáz haramiák bőrébe is bújhattak, a kislányok tündérekké és a jószívű, csodaszép Szőlőszem Boriskává is változhattak. 

Ám nemcsak a gyerekeknek közvetített fontos üzeneteket szeretetről, bátorságról, kitartásról, egyediségről és jó szívről az előadás. A felnőttek is megfontolandó útravalókkal távozhattak. Mint például, hogy „ha az emberfia nem múlatja az időt, elmúlik magától.”