Csodáról beszélt Benkő Péter színművész

Péntek délután adta át az új, Kárpátia Filmszínház névre keresztelt moziját a szegedi Délvidék Ház. Az első film, amelyet levetítettek A koppányi aga testamentuma volt, a díszvendég pedig az egyik színész, Benkő Péter. A művész lapunknak azt mondta, hogy ez a kezdeményezés ismét közelebb viheti egymáshoz az embereket.

Suki Zoltán

Benkő Péter klubként tekint a Kárpátia Filmszínházra, szerinte szükség van mai világunkban ilyen kezdeményezésekre. Fotó: Török János

A koppányi aga testamentuma című filmet mutatták be először Szeged új mozijában, a Kárpátia Filmszínházban, ami a Délvidék Házban található. A parádés szereposztásban láthatjuk Benkő Pétert és Tolnay Klárit is, de Szirtes András, Bessenyei Ferenc és Bodrogi Gyula is emlékezeteset alakított a török korban játszódó történelmi kalandfilmben. A pénteki bemutató díszvendége Benkő Péter volt, aki közvetlenségével mindenkit lenyűgözött. A színművész lapunknak elmondta, hogy először hatéves korában játszott a Fel a fejjel című filmben.

Utána elkezdtem sportolni, és az az igazság, hogy sokáig nem nagyon foglalkoztam se színházzal, de filmmel. Kölyök öttusázó volta, és Pintér Tamás kaszkadőrhöz kerültem

– mondta a színész. Végül aztán mégis a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, és akkor ajánlotta be Pintér Tamás Zsurzs Évának, a film rendezőjének, akitől meg is kapta Babocsai László, magyar nemes szerepét.

Utána elkezdődött egy valódi, igazi, megnevezhetetlen, felejthetetlen csoda. Mert magának István bácsinak (Fekete István a regény szerzője) ez a fordulatos, szívhez szóló, romantikus, és kicsit vad története adta magát. Minden ösztönből jött, és ment a forgatás mint a karikacsapás

– emlékezett vissza Benkő Péter. A művész a már említett színészlegendákkal játszhatott együtt, akiket az aranycsapathoz hasonlított. Róluk azt mondta, hogy magabiztos, nagyszerű színészek voltak, akik amiben csak tudták, segítették, féltékenységnek a szikrája sem volt bennük.

Olyan művészek voltak ők, akik a mi korosztályunkat a tenyerükön hordozták, és segítettek, ahol csak tudtak

– fogalmazott a színművész.

A filmet egyébként egy nyár alatt vették fel.

Benkő Péter a mai magyar filmgyártásról azt mondta, hogy szakemberekben és színészekben semmiben sem különbözik a korábbiaktól, sok a zseniális szakember, de valahogy nem találják meg az utat a közönséghez.

Kinyílt a szakadék a gyártók és a közönség között. Én rajongok például Anger Zsoltért, aki, mások mellett zseniális színész

– mondta a művész, aki szerint számtalan nagyszerű színházi színész is van az országban.

A Kárpátia Filmszínházhoz pedig nagy reményeket fűz Benkő Péter. A csak magyar filmeket vetítő moziról azt mondta, hogy itt az emberek egymás szemébe nézhetnek, találkozhatnak, beszélgethetnek.

Ez hiányzik a mai életünkből. Az, hogy nem beszélgetünk eleget, nem váltunk szót egymással. A Kárpátia Filmszínházra úgy tekintek mint egy klubra, ahol az emberek összejöhetnek, és a mozizáson túl jókat beszélgethetnek, és együtt lehetnek

– mondta a kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes művész.