Könyvajánló – Genki Kawamura: A virágokat ne felejtsd

Izumi és anyja, Juriko sokáig kettesben éltek, aztán amikor a fiú felnőtt, a fővárosba költözött, és most már felesége van. Izumi akkor fedezi fel, hogy édesanyja furcsa dolgokat csinál és az átlagnál kicsit feledékenyebb, amikor saját családot készül alapítani; felesége éppen az első gyermeküket várja. Az egyre több figyelmet és gondoskodást igénylő, Alzheimer-kórban szenvedő Jurikóval való foglalkozás ráébreszti, hogy kapcsolatuk az évek során mennyire felszínessé és silánnyá vált:  

 – fogalmazza meg a regény egy pontján a saját és az olvasó gondolatait is Izumi felesége. 

Kapcsolatukon egy régi, titokzatos eltűnés ütötte a legnagyobb lyukat, amelynek okait Izumi anyja megtalált naplójából ismeri meg.

Juriko fejében a jelen és a múlt határai egyre gyorsabban mosódnak el. Papírból főzött miszoleves, ki-kieső nevek és események, elkószálás, felhalmozás, lassú testi leépülés.

A virágokat ne felejtsd szívszorító módon zongorázza végig a betegség minden folyamatát, amelyet mind az anya, mind a fiúgyermek szemszögéből átélhetünk. Ahogyan Genki Kawamurától már megszokhattuk, ezúttal is érzékenyen nyúl olyan kényes témákhoz, amelyek sokunkat érintenek, de mégsem szeretünk beszélni róla, mint például az elmúlás, az emlékek törékenysége, a szülőség dilemmái és a kérdés, hogy melyek is az igazán fontos dolgok az életben. Vajon az emlékeink tesznek azzá bennünket, aki vagyunk? És ha elveszítjük azokat, akkor kik is vagyunk tulajdonképpen?

A főhősök a betegség felfedezése után megpróbálnak ismét egymásra találni, miközben az anya-gyermek szerep felcserélődik közöttük. De vajon be lehet hozni sok évet néhány hónap alatt, amíg Juriko tudatát el nem nyeli az örök sötétség?