2024.01.14. 10:30
Stafírunggal lepték meg a múzeumot
Rögtön az idei első munkanap reggelén egy meglepetés ajándék fogadta a Tari László Múzeum dolgozóit. A stafírungot csaknem száz éve az akkori szokás szerint egy bizonyos Kiss Valéria vitte magával a házasságába.
Speciálisan tárolják a régi textíliákat a múzeum elkülönített helyiségében. Fotó: Darók József
A kilincsre akasztott csomagban öt darab abrosz és egy fésűtartóra leltek, egy cédula kíséretében, ami segítséget adhat a muzeológusoknak a későbbi kutatáshoz: Kiss Valéria stafírungjából, 1930-ból – állt a szűkszavú, de iránymutató üzenetben. Kékegyi Dorottyától, a múzeum etnográfus szakemberétől megtudtuk, nagyon kíváncsiak, ki lehetett a nevezett személy, és kihez mehetett férjhez, ez kutatásra sarkallja őket. A házasság az adománnyal kapcsolatban nem véletlenül merül fel, a fiatal korosztály valószínűleg már nincs tisztában azzal, hogy milyen szerepe volt egykor a stafírungnak. A házasságkötés után a nők a férjük háztartásába költöztek, menyecskesorba léptek, és a menyasszonnyal költözött stafírungként a vetett ágya és ládája, és nem minden esetben, de a háztartás eszközei is vele érkeztek a házasságba.
Nagyon szépen köszönjük a névtelen adományozónak a ránk bízott értékeket. Rendszeresen gyarapodik múzeumunk magánszemélyektől kapott, számunkra értékes tárgyakkal, legutóbb ágyneműgarnitúrát kaptunk. Az sem először fordul elő, hogy az adakozó, mintegy műtárgy-inkubátorként használva az előteret, becsenget és elhelyezi a tárgyakat –fogalmazott az etnográfus. A textíliák csaknem százéves koruk ellenére szép állapotban vannak, láthatóan nagy becsben tartották. A csomagban érkezett kefetartóról megállapították, akár mostanáig használatban lehetett. – Jellemzően azért válnak meg tőlük, mert a mai lakás dizájnba már nem passzolnak a régi tárgyak, viszont szeretnék, ha szüleik, az előző generáció emléke megőrződne
– mondta az etnográfus.
Az öt abrosz közül három nagyabrosz, egy kisabrosz és egy szentelőkendő, alapanyaguk vékony pamutvászon, valamint házi lenvászon
egyszálvászonból – terítette ki a muzeológus a textileket. Az egyik nagyterítő fehér hímzőfonallal, lyukhímzésssel és azsúrozással gazdagon, középen angyal-motívumokkal díszített. A falra akasztható kefetartóhoz kék hímzőfonalat használtak.
A hímzett darabok motívumvilágára a 19. században megjelenő stílus jellemző, egy-egy darabon már több díszítési technika is megjelenik, a saját stílusuknak megfelelő díszítéssel látták el
– derült ki a muzeológus magyarázatából.
A becses ajándékok megkapták az idei első leltári számokat, ezután a múzeum munkatársával a padláson található modulraktárba vezetett a textilek és a mi utunk is. Itt helyezik el a műtárgyakat, amelyek a néprajzi gyűjteményt gyarapítják. Ez a textilek számára speciálisan kialakított raktár, ahol steril körülményeket, megfelelő, állandó páratartalmat és hőmérsékletet biztosítanak.
