Ha menni kell, menni kell

Ha menni kell, menni kell. De ha már muszáj, mert nem otthonunk kényelmében tör ránk a szükség, akkor legalább legyen emlékezetes a dolog. A fényképen látható toalett a Kr. u. 30-ban épített veronai amfiteátrumban található. Ez a harmadik legnagyobb ilyen jellegű épület Olaszországban, csak a római Colosseum és a capuai aréna előzi meg. 139 méter hosszú, 110 méter széles, és 44 soros márványülései révén 25 ezer néző befogadására alkalmas. Nyári estéken a 20. század második fele óta tartanak benne nagy nemzetközi sztárokat is felvonultató operaelőadásokat. A mellékhelyiség is milyen kis hangulatos ugyebár! A lengőajtót lánc tartja, hadd szellőzzön a helyiség, hátul pedig guggolós wc látható.

Wim Wenders német filmrendező egy egész filmet szentelt a témának. Nem pont a vécének, de a filmnek annyira fontos részei a tokiói mellékhelyiségek, hogy az egész világ számára ismerté tette a tokiói nyilvános vécéket. Pontosabban a The Tokyo Toilet projektet, amely során világhírű japán építészekkel terveztettek tizenhét nyilvános illemhelyet. A cél az volt, hogy a nyilvános vécékkel kapcsolatos negatív előítéleteket megváltoztassák, felülírják azt, amit az emberek ezekről a helyekről gondolnak. Azóta vécétúrákat szerveznek Tokióban az Oscar-jelölt film miatt.

Szegednek is jól jönne egy ilyen film, igaz, az csak rövidfilm lenne.