2024.04.05. 09:00
Kutyája a hős Tamara könyvében
Háromkötetes szerző lett Tóth Tamara, akinek már előrendelhető az új könyve. Az Őstehetség vagyok című meseregény a saját kutyája és a gyermeki lét kapcsolatát meséli el.
Tóth Tamara ezúttal meséket írt. Fotó: Gulyás Rebeka
Három regénye mellett számos írása, versek és próza egyaránt megjelent különböző antológiákban Tóth Tamarának. – A hétvégén kaptam az értesítést a harmincnyolcadikról, így az idei terv, a negyven megjelenés úgy tűnik, meglesz; még hat pályázatnak várom az eredményét – büszkélkedett a csongrádi szerző.
Őstehetség vagyok – állíthatná magáról a fiatal nő, de új kötetének címe egy kutyára vonatkozik.
Úgy gondoltam, majd azt mondom, hogy ez teljesen más, mint a korábbi könyveim, a Napló és A manassé volt. Abban viszont nagyon is hasonló, hogy olyan érzelmi igazságokat tartalmaz, amiket remélem, mindenki magáénak tud érezni. Elsősorban meseregénynek szánom, gyerekeknek, akik már tudnak olvasni, de felolvasva is működnek, kipróbáltam
– kezdte vidáman Tamara.
A címe a mindennapi fejlődéseinkre és az abból származó büszkeségre utal, egy kutya szemszögéből láttatja a történéseket, tizenöt, időrendben haladó mesén keresztül – magyarázta a szerző.
Csoki, a barna labrador úgy mesél, hogy a gyerekek is átérezhessék, amit ő, vagyis hogy egyre okosabb lesz, egyre többet ismer meg a világból.
Az volt a célom, hogy komoly meséket írjak, hogy ez a könyv is olyan komolyságot sugalljon, mint a régi Andersen-meséskönyvem, amiben éppen azt szerettem, hogy azok a mesék megrendítették a lelkem. Nem mondom, hogy a könyvemben csupa nagyon komoly dolgot érintek, de a halált igen, azt fontosnak tartottam. De amúgy szórakoztató, vicces is a könyv, én nagyon jókat nevettem, miközben írtam és felolvastam, mert mindig felolvasom, abból érzem, jók lettek-e
– árulta el.
Megpróbáltam a gyermeki kérdéseket elővenni. Már nyolc éve krampusz is vagyok rendezvényeken, sokféle gyerekkel és rengeteg kérdésükkel találkozom, és szeretem hallgatni, ahogy egymással beszélgetnek. Szeretem őket komolyan venni, merthogy azt a gyerekek is szeretik, ha komolyan veszik őket. Olyasmikről beszélgetnek, amik felnőtt fejjel néha butaságnak tűnnek, de szerintem nem azok. Ez a lényeg, hogy vegyük egy kicsit komolyabban ezeket a gyermeki gondolatokat
– fejtette ki Tamara.
Szerinte Csoki nem egy elérhetetlen hős, aki mellett kevésnek érezzük magunkat, hanem az benne a jó, hogy tudja, nem több, mint egy kutya, de fejlődni képes, és ettől lesz őstehetség.
Nem kell erőnek erejével mindent letenni az asztalra, csak legyünk önmagunk legjobb változatai
– mondta a szerző.
Kilenc éves kora óta érzi, hogy írni jó, de sok időbe telt, mire odáig jutott, hogy megmutassa.
Annyira intim dolog az írás, de aztán rájöttem, hogy másokra milyen jó hatással van. A mostanival is azt szeretném elérni, hogy milyen jó visszaemlékezni a gyermeki gondolatokra. Aki nyitott arra, hogy hogy jó egy kicsit gyereknek maradni, az élvezni fogja ezt a könyvet
– bizakodik az író.
Csoki esetében nem hallgatható el a tény, hogy létező ebről van szó, Tamara kutyusáról, és a történetek is valóban megestek vele. Rengeteg személyes családi sztori szerepel a lapokon, és maguk a családtagok is megjelennek. Azonban még ők sem olvashattak bele menet közben a készülő írásba. Sőt, a grafikus, Tinartia, azaz Arany-Najgyonov Krisztina sem, mégis annyira jól ráérzett a figurákra, hogy nem csak a borítót, de még hét belső grafikát is rendelt tőle Tamara.
Tamara szívesen felolvasna a mesékből óvodákban, hogy ilyen formában is találkozhassanak a könyvvel a gyerekek, egyébként online lehet megvásárolni a napokban megjelent kötetet.
