Kalmár István: finálé helyett műtőasztal

Achilles-ín-szakadás. Ez a diagnózisa az SZTE-EHÖK SE szumósának, Kalmár Istvánnak, aki a komoly sérülést a kolumbiai Caliban rendezett nem olimpiai sportágak világjátékán szedte össze – a középsúlyú, 115 kilogrammos döntő előtti percekben.

– Nem voltam könnyű ágon, mégis jól ment egész nap a szumó, de ehhez kellett a gyúró is, aki a három meccsem alatt négyszer, ötször is rendbe tett. Az első összecsapás a tavalyi vb-bronzmérkőzés visszavágója volt, amelyen az akkor engem legyőző brazil Aoyamát vertem. Utána az ukrán világbajnoki címvédő Jermakov következett, ám nála is jobb voltam. Az elődöntőben a mongol Usukhbayar sem okozott gondot, és optimistán várhattam a döntőt az ukrán Gordienko ellen. A két meccs között sok idő nem volt a kihűlésre, hiszen öt perc múlva már mehettem volna vissza finálézni, ám hiába voltam bemelegedve, a második ugrás után elpattant az Achilles-inam. Nagyon fájt, olyan volt, mintha egy kalapáccsal odaütöttek volna. Jegeltük, majd beragasztották úgy, hogy ne mozogjon, mindezt fél órán belül. Ez történt helyi idő szerint pénteken, majd szombaton és vasárnap a lelátóról figyeltem az eseményeket, igaz, a lábam elfáradt és megfájdult estére. Hétfőn végre hazarepülhettem, és azonnal a sportkórházba kerültem – mesélt Kalmár, aki elárulta: a megnyitó hatalmas élmény volt számára, hiszen 35 ezren nézték, ahogy a legelegánsabb küldöttség, a magyar bevonult.

Itt még minden rendben volt: Kalmár István így örült az egyik győzelmének.
Fotó: DM/DV

Mi is a szumó?

A szumó japán eredetű küzdősport, kevés közös vonása van a hagyományos birkózással, az eredete és a használt technikák alapján talán a cselgáncshoz és az aikidóhoz áll legközelebb. A küzdelmek során két rikisi csap össze egy kör alakú küzdőtéren (dohjó). A cél az, hogy vagy kiszorítsák az ellenfelet a körből, vagy arra kényszerítsék, hogy a talpán kívül valamelyik másik testrésze is hozzáérjen a földhöz. Aki hamarabb kilép, vagy hamarabb földre esik, veszít, míg a másik győz. A meccsek rendszerint rövidek, sokszor csak néhány másodpercig tartanak. Tilos ököllel ütni, a gyomrot vagy mellet megrúgni, az ellenfél haját tépni vagy szemét nyomni; ezekért azonnali leléptetés jár. A győztes személyének megállapítása és kihirdetése a gjódzsi (döntőbíró) feladata.

Kalmár az utolsó pillanatban került a csapatba, ám ő szerezte Caliban a mieink első érmét, egy ezüstöt.

– Büszke vagyok az eredményre. Az ezüstöt úgy vehettem át, hogy a győztes és a harmadik együtt segített fel a dobogóra. Fair play-díjat érdemelnek. A pályafutásom? Fejben már készülök a World Combat Games októberi, szentpétervári grapplingversenyére, igaz, nem leszek százszázalékos, csak nyolcvan. A műtét után három hétig gipsz lesz a lábamon, utána speciális csizmát kapok, amely hozzásegít a rehabilitációhoz. Az operáció nem volt hosszú, egy újfajta eljárás révén tizenöt perces. Érdekes, komoly sportsérülésem még nem volt – mondta az optimista Kalmár.

Ritkán jut el az ember Kolumbiába, Caliba. Olyan ország és világ, amely számunkra rejtélyekkel teli.

– Az esemény túl volt biztosítva, több tízezer rendőr vigyázott ránk, de inkább ez legyen, mint bármilyen meglepetés. Magából az országból sokat nem láttam. A reggeli a szállóban volt, a verseny napján az ebédet a csarnokba hozták, ezen kívül csak a búvárúszókat és az inline hokisokat láttuk. Kevés időt kaptunk a kintlétre, emiatt a csapatépítés hiányzott. A helyszínek viszont megteltek nézővel, hónapokkal ezelőtt elfogytak a jegyek, ha pedig dél-amerikai versenyző következett, hatalmas volt az őrjöngés. Cali mindenféle szempontból örök élmény marad – jegyezte meg végül a szegedi szumós.