Íróasztal helyett vízpart

Ha valaki eléri a nyugdíjaskort, megpróbálja tényleg nyugalomban eltölteni ezeket az éveket. Ám a sportban élők esetében azért más ez a helyzet. Az egész életen átívelő rendszeresség, az izzadás, az öltöző „illata", a délelőtti és délutáni foglalkozás hiánya előbb vagy utóbb űrt okoz.

Éppen ez történt az 1950-es születésű Váradi Mártonnal. Mert ugyan az EDF DÉMÁSZ-Szegednél érdemei elismerése mellett a nyugdíjaskor elérése után elbúcsúztatták, ám a kajakos szakember mindennapjai továbbra sem telnek az otthon üléssel.

– Jó volt arra egy pár hónap, hogy rájöjjek: otthon nem tudok mit kezdeni magammal. Nézzem a tévét, amikor egész életemben a víz és a hajók világában, a Tisza vagy a Maty-ér partján éltem mindennap? Hát nem! És ugyan a búcsúztatást elfogadtam és az EDF DÉMÁSZ-Szeged szakmai bizottságában is számítanak rám, ám azonnal igent mondtam a Szőke Tisza Ifjúsági Hajós Egylet hívására – emlékezett vissza Váradi.

Váradi Márton terepe. Jobban érzi magát a gyerekek között, mint az íróasztalnál. Fotó: Schmidt Andrea
A klub elnök asszonyától, Jároliné Hrabovszki Kornéliától érkezett a felkérés, amelyet a kajakos szakember elfogadott.

– Tercsi, mert hiába Kornélia, így ismeri mindenki, szóval Tercsi felvázolta a SZTIHE terveit, és ebben főállású edzőként számítana rám. Az egyesület tavaly hárommilliós támogatást nyert, kapott fejlesztésre, hajó- és motorcsónak-vásárlásra, azaz a tárgyi feltételek jelentősen javultak. Több csoporttal is foglalkozunk mi ketten, a Tisza tápéi félszigetén lévő telephelyünk, az Egészségmegőrző Központ pedig minden igényt kielégít. Az íróasztal helyett jobban érzem magam a vízparton – mondta Váradi.

A SZTIHE jelenleg 40-50 gyereket foglalkoztat, és köztük három utánpótlás-válogatott versenyző is található.