2014.07.25. 20:52
Nagybetűs játék: a padel
Különleges vállalkozásba kezdett lapunk sportrovata: rendszeresen bemutatunk egy olyan sportágat, amelynek technikája, fortélyai kevésbé ismertek. Mert futballozni, pingpongozni mindenki próbált már. De mi a helyzet a padellel?
Padelpálya nyílt Szegeden – újságolta kollégám néhány hete. Az meg mi? – gondoltam először, másodjára viszont már azt járt az eszemben: legyen bármi is, ki kell próbálni!
„faltenisz"
Mi is az a padel? Röviden: egy ütős sportág, nagyjából a tenisz és a fallabda keresztezése. Mexikóban, 1969-ben találták ki, leginkább Spanyolországban és Latin-Amerikában népszerű. Van két és négyfős változata is – a Kenyérgyári úton épült pályán, Szegeden egyetlen ilyen jellegű „ketrecében" a négyfőset lehet kipróbálni.
A szabályokról. A szerva a teniszhez hasonló, egy a háló túloldalán felfestett négyzetbe kell betalálni, viszont csak alulról lehet adogatni. Arra is figyelni kell, hogy a labda a pattanás után ne érjen a pálya oldalához – ez Szegeden dróthálóból áll, máshol plexi is lehet. A barna színre festett hátsófalhoz viszont hozzáérhet, ez már inkább a fallabdából ismert mozdulatokat csal elő. Hogy beleláthassak a finomságokba, a pálya tulajdonosa, [namelink name="Pápai Miklós"] volt a segítségemre, ellenfelünk a padelben rettegett [namelink name="Gusztos Gábor"], [namelink name="Háló Pál"] duó volt.
Puha vagy kemény?
– Elég, ha kétszer átütöd nekik, a harmadikat biztosan elrontják – mondta Miki egy mosollyal a szája szélén. Az első szettben elég sután mozogtam: nem könnyű kiismerni, hogy bizonyos ütések után hogyan pattan a labda, mikor kell hátrafelé indulni, és mikor kell a visszapattanót megtámadni. Apropó labda: a mérete ugyanaz, mint a teniszben, ám mi egy puhább verzióval játszottunk. Van, aki erre esküszik, a nemzetközi squashversenyen résztvevő, a padelt is kipróbáló spanyolok viszont elárulták, náluk a teniszben megszokott keménységűvel játsszák a sportágat. Ízlések és pofonok...
Hungarocellütő
Szóval az első szettet, ha nem is simán, de elbuktuk. A már említett hálós oldalfal egyébként használható a meccs közben, csak a szervánál tabu. A lényeg, hogy először mindig a földön pattanjon a labda, utána bármit „csinálhat". Az ütőről még nem ejtettünk szót: legalább 5-6 centi vastag lehet lehet, mégis könnyű, mintha csak hungarocellből lenne. Bődületes lecsapásokat nehéz vele alkotni, fontos, hogy egy ütést pontosan helyezzünk, különben „levadásszák".
Nem árt tisztázni az elején, hogy mi van akkor, ha a labda a barna hátsófal alatt elhagyja a játékteret. Ugyanis kifér: ha valaki tökéletesen találja el a rést, átsuhan rajta a játékszer – ilyenkor az ütő játékosé a pont.
Röptében a labdát
Vissza a meccshez: Mikivel belejöttünk, a nagy meleg pedig a Gusztos, Háló duóra hatott bágyasztóbban. 25 perc alatt én is ráéreztem az „ízére", így megnyertük a játszmát, döntetlenre alakítva az eredményt. Tovább nem játszottunk, így két veretlen páros hagyhatta el a ketrecet.
A röptejáték legalább olyan jelentős, mint a teniszben, ám hátul sok fallabdás ütést kell bevetni, amelyben a falat is segítségül kell hívni. Erő azért kell hozzá: a puha labdával különösen nehéz olyat ütni, amely mandínerből is a túloldalra jut.
Játék a javából
A tanulság: nekem a padel inkább játék, mint sport. Persze megnéztem a neten pár videót, olyan meccseket, ahol alig látni a labdát, ahol a játékosok vetődnek, és ha kell, kiszaladnak a pályáról, hogy helyet csináljanak a másiknak. Ám tapasztalatból mondom: ha két kezdő páros elkezd teniszezni, abból csak szerencsétlenkedés lesz. Egy értelmes labdamenet sem biztos, hogy összejön, hiszen elsőre nem egyszerű jól eltalálni, de egyáltalán eltalálni sem a labdát.
A padel más: a tanulóórám után a haverokkal is kipróbáltam, és bár ők is amatőrök, jó kis derbi lett belőle. Olykor még szép dolgokat is csináltunk, és a lényeg: mindenki élvezte már az első alkalmat is. Egy órával tovább is maradtunk a megbeszéltnél.
