Emlékek az archívumból

10 éve történt

Lajtos: Eb-bronz

2006-ban sporttörténelminek számító Európa-bajnoki harmadik helyet szerzett a felnőtt rövidpályás gyorskorcsolyázók váltóversenyében a magyar válogatott. A siker részese volt a Szegedi Korcsolyázó Egyesület versenyzője, Lajtos Szandra is, aki a bronzérmek tekintetében gyorsan duplázott, hiszen ebben a szezonban junior-világbajnokságon is a dobogó alsó fokára állhatott. A kontinensviadalon csak Olaszország és Franciaország váltója előzte meg a Darázs Rózsa, Heidum Bernadett, Huszár Erika, Lajtos Szandra kvartettet.

25 éve történt

„A történet közel sem vidám, ám szerfölött tanulságos..." – így indult 1991-es beszámolónk egy kocsmai verekedésről. Nem elírás: meccs vagy verseny helyett egy ilyen esetről volt szó a sportrovatban, nem véletlenül. A történeti hűség kedvéért szó szerint idézzük Réthi J. Attila kétrészes sztorijának legérdekesebb fejezeteit.

Kevés vagy, öcsi!

„Hell István és (ismeretlen) ismerősei békésen bökdösték a csontgolyókat a cseppet sem barátságtalan vendéglátóipari egységben, amikor egy – testileg – rendkívül fejlett úr (?) is betért a helyiségbe egy pohár »bambipótlóra«, majd annak rendje s módja szerint távozott. Először a kocsijába, aztán az út mellett alattomosan rejtőzködő árokba....

Ezután következett a »nagy visszatérés«. Csikós Ferenc, az SZVSE birkózóinak vezetőedzője (merthogy ő volt a nagydarab vendég) »alanyi jogon« szerette volna rábírni a szőregi kocsmában szórakozókat, hogy pórul járt járgányát a lehető leggyorsabban térítsék vissza a megszokott bitumenes közegbe.

A modortalan felhívás ezúttal csak pusztába kiáltott szó maradt, ugyanis a röghöz kötött iddogálók valamennyien »belőtt« helyükön várakoztak, mire az erős ember 10 perces ultimátumot szabott: »Vagy kiürül ennyi idő alatt a kocsma, vagy...«

Nos, a többség – teljesen érthetően – nem mozdult, sőt a kíváncsiságáról híres rendező a »felháborító dacszövetség« utóhatásai felől is érdeklődni merészelt. A fel- bőszült birkózóedző (?), nevelő (?), sportember (?) rövidre fogott szóbeli reakcióját (»Kevés vagy, öcsi!«) egy pompás, állra mért csapottal is megtoldotta, melynek következtében ötven kilóval könnyebb »ellenfele« elharapta a nyelvét, majd az amerikai űrrepülőgépek utánozhatatlannak hitt eleganciájával padlót fogott.

A gyengébb westernfilmekből ismerős jelenet (és a kölcsönös bemutatkozás) után a »nagy hirtelen« megenyhült (megszeppent?) birkózószakember békepipa helyett »békepia« élvezetére szólította fel áldozatát, majd az elutasító válasz hallatán általános »parasztozásba« kezdett..."

„Legszívesebben eltűnnék egy hétre..."

Másnap Réthi J. Attila meglátogatta Csikós Ferencet. Innentől pedig a téma második cikkét idézzük.

„Azt hittem, hogy egy – a keddi cikk miatt – dühöngő embert találok az SZVSE ügyvezető elnökének, Halász Antalnak a szobájában. Tévedtem, Csikós Ferenc arcán inkább a megbánás és a szomorúság látszott, semmint a fékezhetetlen indulat és a csillapíthatatlan »bosszúvágy«.

– Végtelenül sajnálom a történteket – mondta az erős emberekre általában jellemző szelídséggel –, de utólag már hiába is próbálnék változtatni a változtathatatlanon. Mást nem tehetek, mint a nyilvánosság előtt, és személyesen is bocsánatot kérek Hell Istvántól a pofonért. Az az igazság, hogy legszívesebben most eltűnnék Szegedről egy hétre, de a tanítványaimat nem hagyhatom magukra az alapozás kellős közepén. Tudom, hogy nem nagy dicsőség, de eddig még sohasem követtem el hasonló vétséget, és biztos vagyok benne, hogy ezután sem szolgálok rá a »magyar Tyson« becenévre. Tényleg borzasztóan sajnálom..."

Az eset miatt Csikós Ferenc az SZVSE-től pénzbüntetést és írásbeli figyelmeztetést kapott. Réthi J. Attila így zárta a tanulságos történetet: „Az első »tűszúrásokat« minden bizonnyal hitetlenkedő és élcelődő ismerőseitől kapta-kapja, ám számára az igazi fájdalmat alighanem saját lelkiismeret-furdalása jelenti. Az ugyanis még a pénzmegvonásnál is kínzóbb lehet..."