2019.01.02. 11:47
Újra látható a fejlődés: az utóbbi évek legsikeresebb tornája volt a Kék Mókus-kupa
Nőtt a nevezett csapatok létszáma, ezzel párhuzamosan a színvonal is, a korábbi évekhez képest több néző tekintette meg a zárónapot, akik a tombolán értékes nyereményeket vihettek haza, miközben a saját egészségükről is kaptak információt. A 32. Zengő Alföld Kék Mókus-kupa kispályás labdarúgótorna ismét fejlődési pályára állt.
Ahhoz, hogy egy rendezvény minden szempontból sikeres legyen, sok mindennek össze kell állnia. A 32. alkalommal lebonyolított Kék Mókus-kupa kispályás labdarúgótorna az utóbbi évekhez képest mindenképpen sikeresebb volt – pedig akik vele foglalkoztak, szerveztek, semmivel sem dolgoztak kevesebbet, mint eddig.
Ám egy nagyon fontos dolog már az elején dobott a torna megítélésén: a Zengő Alföld Építőanyag Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. mint névadó szponzor jelent meg, ezáltal pedig a pénzjutalom is igen csábító lehetett. Ehhez csatlakozott a Generali Biztosító Zrt. és a Generali a Biztonságért Alapítvány, valamint a megszokott stáb, a Délmagyarország, a Szegedi Sport és Fürdők Kft., illetve az MLSZ Csongrád megyei igazgatósága támogatóként, valamint az a sok-sok személy, cég, vállalkozás, amely a tombolanyereményeket felajánlotta. Közel hatvan, egyenként akár több ezer forint értékű nyeremény talált gazdára – köszönhetően [namelink name="Bodó Attila"] és [namelink name="Zahorán Edit"] megalkuvást nem tűrő szervezkedésének.
Motivált csapatok, jó meccsek. Még több ilyen kupát! Fotó: Karnok Csaba
Ne menjünk el szó nélkül az utolsó játéknap dátuma mellett sem: december 29. éppen olyan napra (szombat) esett, amikor semmilyen más esemény nem volt Szegeden. Aki tehát a karácsonyi ünnep után ki akart mozdulni, és szereti a kispályás futballt (a nagypályás változat naponta több órán át ömlik a tévéből), az megtalálta a számítását.
– Gyerünk ki a sportcsarnokba, játszik a nagybátyám!
– Jé, ott a szomszéd!
– Hajrá, apa!
– Ki a címvédő? Nézzük, mit kezd most a kihívóval!
A fenti idézetekből is látszik, bőven volt ok a kilátogatásra. És ha nem is telt meg teljesen a két hosszanti lelátó, lent, a pályán végre ismét azt lehetett érezni egy-egy gól vagy látványos megmozdulás után, hogy összenyom a csarnok – a nap csúcspontján a nézőszám meghaladta az ezer főt.
A gálameccs szomorú aktualitása, [namelink name="Szalai István"] elvesztése pedig olyan összefogást eredményezett a háttérben, amely látványos, vicces jeleneteket egyaránt tartalmazott az emlékmérkőzésen – és volt húsz gól is.
Persze van még hova fejlődni, lehet ezt még fokozni, kell is javulni. De a jó irányt megtaláltuk.
