2024.04.22. 07:00
Felfoghatatlan utazás vár rájuk
Utoljára húsz éve szurkolhattunk kézilabdában és vízilabdában is mindkét nemben az olimpián. Párizsban ismét megadatik ez a lehetőség, miután az elmúlt hétvégén a női kézilabda-válogatott is kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra. Ennek apropóján a lányok kapusedzője, a Pick Szeged egykori hálóőre, Tatai Péter osztotta meg velünk élményeit, valamint Vadkerti Attila egykori játékos, aki a 2012-es olimpián elődöntőt játszott.
Megváltották a jegyüket Párizsba. Három győztes mérkőzéssel kvalifikálta magát Debrecenben a nyári olimpiára a magyar női kézilabda-válogatott. Fotó: Kovács Péter/MW
Aggódva és izgatottan várta az egész ország a debreceni olimpiai selejtezőt. Még az utolsó héten is felborzolódtak a kedélyek, ugyanis a kameruniak nem tudtak részt venni a selejtezőn, helyükre Nagy-Britannia ugrott be. A magyar lányokat viszont nem zavarta meg semmi, az első meccsen a briteket 49–11-re legyőzték. Aztán jött egy óriási bravúr, egy 28–25-ös siker a papíron jobb erőkből álló svédek ellen, majd következett a japánok elleni ütközet, amely a kvalifikációról döntött. Amennyiben a magyar női kézilabda-válogatott nem szenved vereséget, megváltja jegyét Párizsba – szólt a győztes képlet előzetesen.
Külső szemlélőként talán könnyebben is sikerült ez, mint arra számítottunk, hiszen 18–11-es első félidő után 37–28-ra győzték le Klujber Katrinék ázsiai ellenfelüket.
Könnyűnek tűnt
Nyilván utólag sokan azt gondolják, hogy könnyedén jutottunk ki az olimpiára, pláne, ha a japánok elleni meccset nézzük
– kezdte érdeklődésünkre Tatai Péter, a magyar női kézilabda-válogatott kapusedzője, aki 2010 és 2014 között a Pick Szeged hálóőre volt.
Valójában azért tűnhetett ilyen könnyűnek, mert elképesztően felkészült és elszánt volt mindenki az összes mérkőzésen, egy kiválóan motivált csapattal harcoltuk ki az ötkarikás részvételt
– folytatta. Tatai Péternek játékosként nem adatott meg a lehetőség, hogy olimpián védjen. Éppen ezért úgy fogalmazott, furcsa érzés, hogy ez az álma nem teljesült, edzőként viszont van rá lehetősége.
A japánok elleni mindent eldöntő találkozót a helyszínen tekintette meg Vadkerti Attila, egykori olimpikon kézilabdázó, aki jelenleg az NB I./B-s PC Trade Szegedi NKE vezetőedzője, valamint a Csongrád-Csanád vármegyei Kézilabda-szövetség elnöke.
Ott kell lenni
Jó volt látni a lányok örömét, de a legtöbben még nem tudják, mi vár rájuk Párizsban. Egy személyes történettel erősíteném ezt meg: amikor én készültem Londonba, Mezei Ricsit kérdeztem meg, hogy milyen olimpián lenni. Azt válaszolta, nem tudja elmesélni, ott kell lenni, és megélni. Ennek a jelentését akkor fogtam fel, amikor megláttam az olimpiai faluban a magyar zászlót. Egy csodálatos kaland az egész, hazaérve tudatosul igazán az emberben, hogy milyen magasztos érzés ezen az eseményen képviselni a hazánkat
– emlékezett vissza Vadkerti, aki 2012-ben negyedik lett a férfi kézilabda-válogatottal.
Az egykori balszélső nem bontaná szét, hogy milyen sportágban mennyien vesznek részt magyarok a játékokon. Olimpiát nézni vagy azon részt venni magyarként, ugyanaz az érzés, nincs jelentősége, hogy milyen sportág. Annak van jelentősége, hogy magyar sikerekért küzdhetünk, illetve izgulhatunk.
A korábban említett aggodalomól leginkább Norvégia tehetett, hisze az Eurokupa során a magyar válogatott súlyos vereséget szenvedett az északiaktól. Ezzel kapcsolatban úgy vélekedett Tatai, már akkor is minden a debreceni kvalifikáció körül forgott, arra gyakoroltak és fókuszáltak folyamatosan. Emiatt ott kevésbé volt éles a koncentráció, a selejtező hetébe érve viszont egyértelműen érződött a lányokon, hogy jól sikerül a csúcsforma időzítése.
Tatai Péternek játékosként nem adatott meg a lehetőség, hogy olimpián védjen. Éppen ezért úgy fogalmazott, furcsa érzés, hogy ez az álma nem teljesült, edzőként viszont van rá lehetősége.
A sikeres selejtező után egy picit előrébb szaladtunk az időben, és arról érdeklődtünk a kapusedzőnél, van-e olimpiai álma.
Az mindenkinek van
– vágta rá gyorsan.
A minimum, hogy bármilyen medált szerezzünk, a maximalista énem pedig azt mondja, hogy legyen csak az aranyérem. Reálisan nézve viszont úgy gondolom, ha bármelyik megszerzésére lesz valódi esélyünk, akkor az a játékunkra és teljesítményünkre nézve előremutató fejlődést jelenthet. Mindenki érmekről álmodik, az nem lenne jó hozzáállás, ha valaki nem emiatt utazna az ötkarikás játékokra
– tette hozzá.
Legyen szó egyéni vagy csapatsportágról, olimpiára kijutni elképesztően nehéz, és egyfajta kiváltságot jelent. Különleges élményeket jelentő szereplés, amely akár egy teljes pályafutást megváltoztathat.
Teljesség
Az én szemszögemből teljessé tette a pályafutásomat. Úgy hagytam abba a profi sportot és a kézilabdát, hogy a londoni szereplés bekeretezte. A Pick Szegeddel nyertem bajnokságot, magyar kupát és nemzetközi szinten EHF-kupát, míg a válogatottal az elődöntőig meneteltünk Londonban. Akkor és most sem érzem annak hiányát, hogy nem sikerült megszerezni a bronzérmet. Olyan eufórikus érzés az egész, hogy ezt csak igazán az értheti meg, akinek sikerül kijutni
– válaszolta arra a kérdésünkre Vadkerti, hogy az ő pályafutásához mit tett hozzá az olimpiai részvétel.
