Megint jött a felébredés

Rendre beleszalad ugyanabba a hibába a Szeged-Csanád GA. Mindig épít egy kiváló sorozatot, aztán jön egy váratlan vereség, amelyre senki sem számít, és amely nagyon rosszul érinti a klubot.

Így volt ez a bajnokság elején, amikor öt veretlen mérkőzés után kapott ki hazai pályán a Csákvártól a csapat 2–0-ra. 

Így volt ez aztán az ezt követő 15, megint veretlenül megvívott találkozó után, amikor pedig az Ajka nyert a Szent Gellért Fórumban 2–0-ra.

És itt az újabb kudarc, amikor öt veretlenül, kapott gól nélkül lejátszott összecsapást követően jött a harmadik vereség a Tiszakécskétől – stílusosan megint 2–0-s végeredménnyel.

Önmagában a Szeged-Csanád GA összteljesítménye nem mondható rossznak, hiszen a tabella negyedik helyén áll, még mindig csak hat pontra van a második hely, és van még hátra nyolc mérkőzés. Ám amikor a szurkolók közül többen is beleélik magukat abba, hogy valós, kézzelfogható közelségbe kerülhet a feljutás, éppen akkor jönnek ezek a kijózanító vereségek.

A Tiszakécske ellen a játék egyáltalán nem volt jó, bár az első félidő elején Papp Áron, majd a játékrész második felében Óvári Zsolt volt az, aki többször is megbontotta a vendégek védelmét. A meddő akciókra jellemző, hogy mindössze két kaput eltaláló lövése volt a szegedieknek, előbb Bíró Bence, majd Kővári Róbert révén – ez nem csak azért kevés, mert a Tiszakécske kieső helyen áll, hanem mert egy támadószellemű együttesről beszélünk. 

A Szeged két statisztikában a legjobb az egész mezőnyben: a 26 forduló alatt egyrészt a legkevesebb gólt kapta (17), másrészt a legtöbb kapott gól nélküli mérkőzést (15) játszotta. Úgy látszik, ez egyelőre csak arra elég, hogy a negyedik helyen figyelhesse az első három harcát a feljutásért.