10 éves ma a Pick Szeged EHF-kupa-győzelme – nosztalgia Marko Krivokapiccsal

– Amióta véget ért szegedi munkája a 2022–2023-as szezon végén, nem hallottunk önről. Hogy telnek a napjai?

– Nagyon jól, köszönöm, rájöttem, hogy van élet kézilabda nélkül is. A játékos-pályafutásomat követően rögtön belecsöppentem az edzői életbe Szegeden, így eleinte nagyon furcsa volt, hogy szabadok a hétvégéim, de akár három-négy nap is. Élvezem, hogy több szabadidőm van, sokkal többet foglalkozhatok a családommal és a barátokkal.

– Fia, Luka Krivokapics a spanyol Fertiberia Puerto Saguntóban véd, 30 százalékos hatékonysággal a szezonban, amellyel felkeltette a TVB 1898 Stuttgart figyelmét, amelyhez nyártól 2028-ig írt alá. Sokszor látta idén élőben védeni?

– Szerencsére a tengerparthoz közel, a Valencia melletti Saguntóban kézilabdázik. Már háromszor meglátogattam és még egyszer szeretném, de a lányomhoz is rendszeresen járok, aki Budapesten tanul. Elindult Luka a profik útján, jól választott magának csapatot. 21 éves kora ellenére rengeteg lehetőséget kapott és élt vele, aminek köszönhetően Németországba szerződik.

– Ráadásul minden jel arra mutat, a Stuttgart marad a Bundesligában.

– Így van, három meccsen egy pontra van még szükségük. Jó és stabil csapat, szép város. A Bundesliga messze a legjobb bajnokság, így komoly kihívás előtt áll Luka, de nagyon szurkolok neki, egy fiatal szlovén társa lesz majd.

– A tízéves EHF-kupa-győzelem kapcsán rendezett közönségtalálkozót követően beszélgetünk. Mik jutnak először eszébe arról a berlini hétvégéről?

– A szegedi munkám befejezését követően fél évvel jöttem rá igazán, hogy mennyire fontos eredményeket értünk el itt. Az EHF-kupa volt az első trófeánk itt, amely úgy kezdődött, hogy nem jutottunk be a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ami csalódás volt. Nekem ez az egyik legnagyobb élményem az itt töltött tíz szezonból.

– Hogyan emlékszik vissza a Füchse Berlin elleni elődöntőre, illetve a Montpellier elleni fináléra?

– Rettentően elfáradtak a fiúk az elődöntőben, éppen ez adja meg az értékét a döntős sikernek, hogy így is sikerült. A legjobb játékosnak járó serleget Ilyés Fecinek kellett volna kapni, de Mikler is kiválóan védett, Balogh Zsolti is gólerős volt. Az egész csapat jól játszott, Berlinre összeért a rendszer, amit elkezdtünk Pastorral.

– Mi a három legszebb szegedi élménye?

– Az egyik legszebb az EHF-kupa-győzelem. Második az első Veszprém elleni hazai rangadó, az az összes közül kiemelkedik, már a bemelegítés során parádés hangulatot teremtettek a szurkolók az újszegedi sportcsarnokban. Ezt ráadásul Vranjes góljával meg is nyertük 23–22-re. Ekkor léptük át azt a gátat, hogy elhittük azokat a dolgokat, amiket szerettünk volna átadni a játékosoknak. A harmadik pedig a bajnoki címek természetesen, mert ezeket kis túlzással nehezebb megnyerni, mint a BL-t. Egyedül azt sajnálom, hogy Szegeden nem ünnepeltünk aranyérmet.