Reklámfőnökként bejárta a fél világot a 70-es években

Mindent Vásárhelyről

A delmagyar.hu hivatalos Hódmezővásárhely Facebook-oldala, nem csak vásárhelyieknek.

Már a katonaság alatt az alkohol veszélyeire hívta fel a figyelmet – kiállítások szervezésével – propagandistaként a vásárhelyi [namelink name="Patócs Sándor"]. Innen kapta az indíttatást, hogy a későbbiekben reklámszakemberként dolgozzon. Először az egykori Hódikötnél gyártmánytervezési és fejlesztési előadó volt, majd az Alföldi Porcelángyár reklámfőnöke lett.

– Katalógusokat, szórólapokat terveztem. Kiállításokat, bemutatókat szerveztem először itthon, majd külföldön, de csak az egykor nyugatnak nevezett országokban, és az araboknál. Az állam valutából építette a gyárat, a felvett hitelt abban kellett törleszteni, ezért a szovjet piac nem volt érdekes – magyarázta a 70 éves férfi, aki egyébként a helyi Dobó Ferenc Horgászegyesület elnöke.

Akkor, amikor csak nehézségek árán lehetett kijutni nyugatra, Sándor előtt kinyílt a világ. Stáb nélkül, külsősökkel dolgozott.

– Európában hasonló sem volt, mint az Alföldi Porcelángyár. Szenzációs tervezésnek számított. Nemcsak fürdőszobához gyártottak berendezési tárgyakat, saját padlóburkoló- és falicsempeüzeme volt. Nagy dolognak számított abból a szempontból is, hogy komplett fürdőszobákkal jelenhettünk meg. Persze a divat más volt. Az élénk színek domináltak. Barna kádat akkor még nem lehetett kapni, így az egyik kiállításra lefestettem a fehéret, hogy a színek harmonizáljanak. Botrány lett belőle. A külföldieknek tetszettek a termékeink, évente több kiállításra eljutottam. Előfordult, hogy 10 komplett fürdőszobát raktunk össze egy-egy bemutatóra – mesélte Sándor.

Patócs Sándor számos emléket őriz utazásairól, többek között egy marokkói tazsin tálat. A szerző felvétele
Legtöbbször az egykori NSZK-ba utazott, de rendszeresen járt Angliába, Olaszországba, Franciaországba, Egyiptomba, Algírba, Libanonba, Irakba. Valutában, márkában, dollárban, angol fontban, francia frankban kapta a napidíját, ami felért egyhavi fizetésével.

– Kint minden újdonság volt. Emlékszem, Bejrútban, amikor az arabok először a földre pakolták ebédszünetben a kenyeret, a sült krumplit, invitáltak, fogyasszak, inkább nemet mondtam. Tolmácsokkal dolgoztam, de az adott ország nyelvén is megtanultam néhány mondatot, amit nagyon értékeltek. Barátságok is születtek, a németektől kaptam életem első Johnnie Walker whiskyjét – mesélte nevetve az egykori reklámfőnök. 1993-ig dolgozott a porcelángyárban, az utazásról később sem mondott le.

– Nagymamám azt mondta: kisfiam, senki nem tesz semmit a sírba a feje alá. Az utazás élményét nem vehetik el tőlem. Finnországban a rénszarvascsorda megállt az autóút közepén, és egy karnyújtásnyira figyelhettük az állatokat, nem a National Geographic csatornán. Görögországban egy utunk alatt összesen 8500 kilométert jártunk be kis Polskival. Jól bírta a kiképzést. Több mint hússzor vertünk sátrat, de minden történelmi helyet bejártunk. Hová szeretnék még eljutni? Bárhová, akár egy órán belül is elindulnék, ha a feleségem azt mondaná, csomagoljunk – magyarázta Patócs Sándor.