Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 14°C | 24°C Még több cikk.

13 éve él fóliasátorban Kósa József

A vásárhelyi Kósa József 13 esztendeje hajléktalan, azóta fóliakalyibában él az újvárosi Tóth-malom közelében, a Kiserdősor elején. Édesapja halála törte ketté az életét.
Mindent Vásárhelyről

A delmagyar.hu hivatalos Hódmezővásárhely Facebook-oldala, nem csak vásárhelyieknek.

– Édesapám 1989-ben meghalt, ez törte ketté az életemet – mondta az 58 éves vásárhelyi Kósa József, aki 13 éve hajléktalan, azóta fóliakalyibában él az újvárosi Tóth-malom közelében, a Kiserdősor elején. Fél házat örökölt, abból kapott 100 ezer forintot, az összegből 10 esztendeig vegetált, mellette alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Három évig élettársánál élt Csongrádon, miután összevesztek, 2000-ben került haza Hódmezővásárhelyre. Eleinte barátoknál húzta meg magát, de ez nem tarthatott a végtelenségig, hamar utcára került. – Nem vagyok alkoholista, csak a kávé és a cigi a szenvedélyem, hetente egyszer-kétszer gurul le egy-két sör a haverokkal – közölte.

Míg mesélt, egyetlen társa, Maci nevű kutyája belefetyelte maradék ebédjét, majd behúzódott a fóliakalyibába, a duruzsoló kályhához – amelyen éppen kávé főtt –, a közeli egyetlen székre kuporodva. A pár négyzetméteres „szállásban" még ágy – nem teljesen felismerhetően a rajta felhalmozott ruháktól, rongyoktól – és egy asztal található, valamint egy rádió jelenti a kapcsolatot a külvilággal. A jelenlegi kalyiba már legalább a negyedik, és ebben négy éve él. Vallja, amennyiben lenne állandó munkája – a téli időszakra közmunkára alkalmazták –, kitörhetne ebből a helyzetből, albérletbe költözhetne, azt is fizethetné, és átlagos emberként élhetne. Erre a hajléktalanszállón is kínálkozna lehetőség, de eddig mindig visszautasította, hogy beköltözzön.

Kósa József állítja, ha állandó munkát kapna, kitörhetne ebből a helyzetből. A szerző felvétele
Kósa József állítja, ha állandó munkát kapna, kitörhetne ebből a helyzetből. A szerző felvétele

– Nem bírom elviselni a bezártságot, a kötelezettségeket. Jelenleg, ha nem is túl fényesen, de szabadon, kötöttségek nélkül élhetek. Sajnos senki sem tud segíteni, a fiammal, Józseffel régen nem tartom a kapcsolatot – így alakult... –, valószínűleg azt sem tudja, mit csinálok, mi van velem, hogyan élek. Jelenleg annyival jobb a helyzetem, hogy közmunkára alkalmaznak, Kopáncsra járok – mindennap biciklivel –, és gátőrnek képeznek. Remélem, ha sikerrel elvégzem, levizsgázok, az segít majd az elhelyezkedésben. Bár nem tudom, mennyire valós ez a lehetőség...

Így sincs teljesen magára hagyatva: a közelben lakó Juliskától rendszeresen kap főtt ételt (de kályháján is szokott főzni), nála kimoshatja ruháit, számíthat rá, mosdani lavórban szokott, arcát és lábát mossa meg. A hűtőszekrényt a kalyiba egyik tartóoszlopa jelenti, arra akasztja ki az ételeket; ottjártunkkor gombóc, sült hús (ezt ő készítette) és babgulyás lógott rajta nejlonba, edényekbe csomagolva.

– Már az is sokat segítene, ha valaki egy „kimustrált" lakókocsit adna nekem, számomra az óriási minőségjavulást jelentene, mintha albérletből költöznék a Hiltonba.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lázár János: Nagyvad vagyok, vadásznak rám

"1250 hektárra nem pályázott senki más, csak a cég." Tovább olvasom