Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

1848-ról is ír Váriék Bibliája

Hódmezővásárhely - Rendkívüli vásárhelyi eseményekről is „ír" az az öreg Biblia, melyet Vári Ernő nyugalmazott iskolaigazgató örökölt nemrég.
A néhai ős a családi események mellett 1848. március 15-éről és az 1879-es szegedi árvízről is megemlékezett. Szenti Tibor néprajzkutató szerint a hasonló bejegyzésekkel ellátott szentírások gyakoriak Vásárhelyen.

Érdekes feljegyzéseket talált a vásárhelyi Vári Ernő nyugalmazott iskolaigazgató abban az Újszövetségben, mely dédnagyanyja rokonától jutott nemrégiben a birtokába. A Bibliába ugyanis azokat az eseményeket jegyezte fel tőmondatokban a saját nevét is megörökítő „Kontz Susannáe", azaz Kontz Zsuzsanna, melyeket különlegesnek tartott. A vaskos, bőrbe kötött, ma már meglehetősen viharvert állapotú Szentírás borítójának belső részére az egykori ős saját kezűleg írta be, hogy azt 1882-ben saját lelki épülésére vásárolta.

Vári Ernő a feljegyzéseket tartalmazó Újszövetséggel. A múlt kútjába nézhetünk Fotó: Tésik Attila
Vári Ernő a feljegyzéseket tartalmazó Újszövetséggel. A múlt kútjába nézhetünk
Fotó: Tésik Attila

A hátsó üres oldalakon – valószínűleg egy korábbi feljegyzésre támaszkodva – 1809-től olvashatók mindazok az események, melyeket érdekesnek, különlegesnek, nem mindennapinak tartottak, s melyek hatással voltak a vásárhelyiekre.

A kézírással megörökített események sorában az első bejegyzés (tévesen) 1809-re teszi a valójában 1808-as tűzvészt, mely nyomán a mai belváros és Tarján jelentős része megsemmisült, és létrejöhetett a fennállásának 200. évfordulóját idén ünneplő Újváros. A hasonló szerencsétlenségek később sem kímélték a várost: a bejegyzések szerint 1823-ban nagy tűz támadt Tarjánban bizonyos Nagy Kovácsnál, 1828-ban a (régi) városháza és sok más ház, 1835-ben pedig az Oldalkosár és a Kis utca égett meg.

A feljegyzések megemlítik az 1831-es évnél, hogy akkor volt a nagy „cholera", a döghalál, melynek áldozatai ma is a Kincses temető közös sírjában nyugszanak. Az 1848-as évnél szikár, ám sokat mondó mondat szerepel: „Márczius 15-dikén lett meg a Magyar Szabadság, s a robot eltöröltetett." A következő esztendőben a szűk termés mellett az szerepel: augusztus 6-án jöttek „a németek a muszkával együtt", s „a szabadság eltöröltetett."

A többi bejegyzés, melyben gyakran évek is kimaradtak, a terméssel, illetve az időjárással és a vízjárással kapcsolatosak. Ebből kiderül: a mostani, zivataros, csapadékos, szélviharokkal tarkított időjárás nem olyan különleges esemény, legfeljebb csak nekünk, ma élőknek. 1813-ban nagy fergeteg után nagy árvíz támadt, 1830-ban a nagy szárazságot nagy árvíz követte, 1836-ban aszály pusztított, kevés búza és kukorica termett, 1838 tele száraznak bizonyult, de – még jóval a Tisza szabályozása előtt járunk! – a „pusztai víz" bejött, ahol csak tudott. 1839-ben akkora hó esett Erzsébetre, hogy húsz hétig, azaz öt hónapon át el sem olvadt. 1845 februárjában nagy zengéssel-csattogással tört ki olyan vihar, mely csak tavasszal szokott, s rengeteg eső esett, ebben az évben kétszer is bejött a víz a pusztáról. A szikáncsi oldalt 1855-ben igen nagy árvíz öntötte el, július 4-én azonban mindent elvert a jég Erzsébeten. Négy évvel később ugyanazon a napon, sőt ugyanabban az órában Erzsébetet ismét elverte a jég, ráadásul a nem kívánt égi áldásból a közeli Szikáncs is kapott. 1861-ben olyan korán termett minden, hogy áprilisban már minden gyümölcsöt le lehetett szedni. 1863-ban a nagy szárazság miatt nagy volt az ínség Vásárhelyen és Mágocs nagy pusztájában is. 1865 telén nagy hófúvás nehezítette az életet, majd rendkívül elszaporodtak az egerek és a hörcsögök. A következő év május 24-én éjszaka minden tavaszi vetés elfagyott. 1876-ban több szűk évet követően „bő kukoricatermésnek örülhettek a népek", csakhogy a pusztában ismét nagy árvíz keserítette meg az életet. 1879-ről tudhatjuk, hogy tavasza esős, nyara viszont száraz volt, így silánynak bizonyult a termés. A sok eső kivesztette a sertéseket a lapály területekről, s „szorult szemű" lett minden. Bor viszont bőven termett. Az esemény krónikása itt jegyezte fel az első, nem Vásárhellyel kapcsolatos dogot, a közeli város tragédiáját ezekkel a szavakkal: „Ebben az évben öntötte el Szeged várost, márczius 12-én, az árvíz."

Az utolsó bejegyzés sok-sok éves kihagyással 1917 januárjának különös, télen meglehetősen ritka eseményét örökítette meg: 2-án este ugyanis nagy zajjal, villámlással esett az eső.

Vásárhelyen szívesen írtak Bibliába

Csöppet sem ritka dolog Vásárhelyen, hogy a családi Bibliába, vagy éppen a Kincses kalendárium, esetleg a gazdasági könyv üres lapjaira nem a családi eseményeket jegyezték fel a 18. század felétől már írni, olvasni tudó vásárhelyi gazdák, hanem azokat az eseményeket, melyeket megörökítésre méltónak tartottak – mondta lapunknak Szenti Tibor író-néprajzkutató, aki Parasztvallomások című könyvében is kitért erre a jelenségre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megkezdték a fűtéskorszerűsítést Vásárhelyen

Hódmezővásárhely - Megkezdték tegnap a vásárhelyi távfűtött házak fűtéskorszerűsítéséhez kapcsolódó helyszíni igényfelmérést. Tovább olvasom