Délmagyar logó

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos -2°C | 7°C Még több cikk.

275 éve még boszorkányt égettek Vásárhelyen

Hódmezővásárhely - Dékány Márton azt állította, hogy Tóth Mihályné született Kántor Katalin vásárhelyi lakos egy szekér dinnyét vágott a fejéhez, máskor pedig egyszerűen „átsétált rajta". A következmény: a bíróság kimondta, hogy az asszony boszorkány, levágatta Kántor Kata fejét, testét pedig a Szent László utca végénél, nádmáglyán elégette. Az ítéletet épp 275 éve hajtották végre.
„Boszorkányok pedig nincsenek!" – mondta Könyves Kálmán királyunk a tizenkettedik században. Bölcs uralkodónk megállapítását azonban hosszú évszázadokon át milliók vonták kétségbe. A boszorkányhit és a perek a tizenhatodik és tizenhetedik században élték virágkorukat Európában. A kontinens tömlöcei ekkortájt megteltek a boszorkánysággal gyanúsítottak százezreivel, a kínzókamrákból szörnyű sikoltások hallatszottak, az elítéltek alatt pedig egymás után lobbantak fel a máglyák. A történelem lapjai számtalan boszorkányper részleteit jegyezték fel. Ki ne hallott volna már például a New England-i Salem falucskáról, ahol 1692-ben több fiatal lány ellen indult vizsgálat. Vagy az 1614-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által indított perről, amelyben Báthory Anna és még két másik nő lépett a vádlottak padjára.

A boszorkányperek Hódmezővásárhelyt sem kerülték el, több fiatalabb és idősebb nőt állítottak bíróság elé. Az emberek akkoriban sokkal babonásabbak voltak, mint mostanság. Így aztán a város lakosainak körében szinte futótűzként terjedtek a helyi boszorkányokról, vajákosokról szóló mendemondák. Szeremlei Sámuel Hódmezővásárhely története című könyvének 1911-ben megjelent negyedik kötetében leírja, hogy a jóslók, bűbájosok, illetve kuruzslók ellen nagyon súlyos büntetéseket szabtak ki a bírák. Az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó vásárhelyi boszorkánypert 1732. szeptember 7-én tartották, tehát idén 275 éve.

Az utolsó boszorkányok

Az utolsó vásárhelyi boszorkányperben 1759. március 26-án hirdettek ítéletet. E szerint Sellymes Sárát és Kozma Istvánnét istentagadás, mágia gyakorlásában, ördögi praktikák használata miatt találták vétkesnek. Büntetésül kitoloncolták őket a vármegyéből. Mivel mindketten idősek voltak már, számukra ez halálos ítéletet jelentett.

Tóth Mihályné – született Kántor Katalin – este a nagynénjétől ment hazafelé, amikor a fegyveres őrség letartóztatta. Szigorú rendelet szólt ugyanis arról, hogy sötétedés után senki sem közlekedhet az utcákon. Az asszony boszorkányság gyanújába keveredett, ügye másnap a város vezetése elé került. A testületet Szalkai Mátyás főbíró, Bálint István esküdtbíró és Szecsei János jegyző vezette. A per során keletkezett iratokat ma a szentesi levéltárban őrzik. A tárgyalás során összesen kilenc tanúvallomás született. Egyiket Dékány Márton tette, aki eskü alatt vallotta, hogy Kántor Kata egy szekér dinnyét hajított a fejéhez. Egy másik alkalommal pedig keresztül sétált rajta. Dencsi Ilona, 38 éves tabáni asszony azt állította, hogy a perbe fogott nő egy holdvilágos éjszakán az ablakán lévő kis résen keresztül bement hozzá a szobába. Kicserélte a gyógyszereit, mire őt másnap a nyavalya törte ki. Három tanú tehenének megrontásáról számolt be.

Kántor Katalin a bírák kérdéseire válaszolva elmondta, a boszorkányságot Borsod vármegyében tanulta. Egy német férfi elvezette őt egy dombra, ahol egy Gyurka nevű ördöggel hált. A beismerő vallomás után az asszonyt boszorkányság miatt halálra „szentenciázták" (ítélték), melyet még aznap végrehajtottak. Fejét előbb „lenyesték", majd testét a Szent László utca végén nádmáglyán elégették.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hetven feltaláló munkái Vásárhelyen

Hódmezővásárhely - Hetven feltaláló mutatja be találmányát szeptember 14. és 17. között… Tovább olvasom